Csészefolt

  • Főoldal
  • Kategóriák
  • _Életmód
  • _Otthon
  • _Öltözködés
  • _Szépség
  • _Könyv
  • _Gasztro
  • _Utazás
  • _Kedvenc
  • _Személyes
  • Megjelenések
  • Kapcsolat


Jó olvasmányokkal telt el az idei tavasz is. Összesen 19 könyvet fejeztem be az elmúlt három hónapban, de mivel a korábbiakhoz képest több rövid könyv került a kezem közé (képregények, verseskötetek, kisregény), ezért az oldalszám nem nőtt a könyvek számával egyenesen arányosan, így összesen 3600 oldalt tesznek ki. Témák tekintetében igen vegyes volt a felhozatal, de voltak vissza-visszatérő témák. Szezonalitás jegyében növényekkel kapcsolatos könyveket vettem elő, de a közel-keleti konfliktusok és a gender téma is többször felbukkant az olvasmányaim között.


Anna Cima: Tokióban ​ébredek

A megjelenése óta szemeztem vele és mivel a februárt néhány erősebb, lelkileg megterhelő könyvvel zártam, gondoltam ez pont jó lesz egy könnyedebb, kikapcsolódó olvasmánynak. A regényben egy huszonéves japanológiát tanuló cseh lány kutatja és fordítja Kavasitát, a rejtélyes japán szerzőt, miközben a fiatalabb énje Tokió utcáit rója. A Tokióban ébredek jól visszaadja, hogyan is képzelnék el egy modern dark academia regényt elitizmus nélkül. Ugyanúgy megvan benne a szenvedélyes tanulási vágy, csak éppen az ókori irodalom helyett a japán kultúra kerül középpontba. Szórakoztató olvasmány volt, még akkor is, ha ebből a 400 oldalból bőven lehetett volna még vágni. Sok helyen tudtam azonosulni vele, már csak azért is, mert a főhőshöz hasonlóan én is erős érdeklődést tanúsítok Japán iránt és régi vágyam, hogy valamikor hosszabb időt (akár egy teljes évet) eltölthessek a szigetországban.

Marina Abramović: Aki ​átment a falon

Elmondhatatlanul örülök, hogy tavaly magyar nyelven is megjelent Marina Abramović memoárja. Egyetemen találkoztam először a nevével, a performanszai pedig rögtön felkeltették az érdeklődésemet. Már akkor is izgalmas személyiségnek tartottam, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire lebilincselő lenne az élettörténete is. Partizán apa és hatalmas fájdalomtűrőképességű, kommunista anya, látnokok és sámánok, együttélés a mélysivatag őslakosaival, találkozás a dalai lámával, a kínai nagy fal végigsétálása és a határok folytonos feszegetése. Inspiráló olvasmány volt és nem csak a művészi vonal fogott meg benne (bár szerintem, bárki aki alkotással foglalkozik, sokat tud nyerni a könyvből), hanem az emberi oldala is, ami a szenvedélyről és a kitartásról szólt. A könyv olvasását könyvtári példánnyal kezdtem és a sajátommal zártam. Az év eddigi legjobb olvasmánya.

Charles Bukowski: Posta

Első és nem túl meggyőző találkozásom Bukowskival. Olyannyira nem lettünk jóba, hogy konkrétan ez lett idei év eddigi legrosszabb olvasmánya, amin én magam is meglepődtem, elvégre egy iszonyatosan közkedvelt, ikonikus szerzőről van szó. És nem azért, mert annyira megbotránkoztatott volna, ellenkezőleg. Mert annyira untam. Értem, hogy társadalomkritika, hamis amerikai álom, és hogy íme itt a working class antihős, akit a bürökratikus, abszurd rendszer szült, de más szerzőknél nekem sokkal jobban működtek ezek a dolgok, Palahniuk könyveiért például odavagyok. De persze az is lehet, hogy csak kezdek torkig lenne az alkoholista, szexista antihősökkel – pláne, ha azok rosszul vannak kivitelezve. Kérdezném, hogy hol van itt a mélypont, de mintha permanens másnaposságtól szenvednék és ha egy pillanatra úgy is tűnik, hogy na most jön a katarzis, akkor se történik más, minthogy legurítunk még egy sört. A kezdőt és a Vegyes felvágottat mindenesetre még a várólistámon hagyom, meglátjuk, ott jobban egymásra találunk-e.

Summer Rayne Oakes: Barátom, ​a filodendron

Következzen egy 180 fokos fordulat és Bukowski után térjünk át a növények szeretetére. Először is szeretném kiemelni, hogy mennyire jól sikerült a magyar kiadás. Nem csak a borító, de a cím is kenterbe veri az eredetit (How to Make a Plant Love You). Ő az egyike a szezonális könyveimnek, elvégre mikor máskor olvasnék növényekről, ha nem tavasszal, amikor a természet is újjáéled? A Ha egy fa kidől az erdőben... fejezet volt a kedvencem, de azon belül is a nyelv fontosságát taglaló rész fogott meg a legjobban. Egész pontosan, hogy a növényekkel kapcsolatos nézeteinket milyen mértékben korlátozza az, ahogy beszélünk róluk. Mi lenne például, ha a fákat a szanszkritokhoz hasonlóan lábbal ívónak neveznénk? És mennyire eltérő szemléletet hord egy ilyen elnevezés a mi nyersanyag megközelítésű gondolkodásmódunkhoz képest. Sok más ehhez hasonló érdekességet tartogatott a könyv, és bár voltak részei, amik kevésbé kötöttek és, de még így is nagyon örülök annak, hogy elolvashattam.

Charlotte Perkins Gilman: The ​Yellow Wallpaper

Nagy szívfájdalmam, hogy a szerzőtől magyar nyelven egyelőre csak A nő gazdasági helyzete jelent meg, az is több, mint száz évvel ezelőtt. Itthon ezenfelül mindössze horrorantológiákban olvashattuk az itt említett címadó novellát, pedig igenis megérdemelne egy önálló kötetet. De türelmes vagyok és remélem, egyszer eljön a nap. Na de, hogy magáról a műről is beszéljek: imádtam. Jól megírt, feszes, több szinten is működő szöveg, ami érzékletesen és hitelesen mutatja be amint a valószínűsíthetően szülés utáni depresszióban szenvedő nő szép lassan halad az őrület felé. Mert ebben az állapotban, pont arra van szüksége, hogy minden ingertől, kapcsolattól megfosztva egy foszló tapétájú, rácsos ablakú szobába zárják pihenni, az érzelmi támogatásról nem is beszélve. Elvégre biztos hülyeségeket beszél, mikor azt mondja, rosszul érzi magát, majd a férj/orvos jobban tudja, hogy mit is érez valójában. Szóval igen, nagyon ajánlom, olvassátok. 

Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Mint sokan mások, én is a Polaroidokkal kezdtem az ismerkedést, és bár az a kötet is elnyerte a tetszésemet, ez most sokkal jobban betalált nálam. Ezek a versek a gyászról és a szakításról szólnak. Csendes, cigi mellett mélázós, szomorkás versek. Egészen magával ragadott a hangulata és bántam, hogy olyan hamar a végére értem annak a 44 oldalnak.

Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője

Ez annyira jól esett! Bájos, szívet melengető gyerekkönyv, aminek minden egyes percét élveztem. Pedig ha valaki csak felületesen annyit mondott volna a történetről, hogy egy gazdag kislányról szól, aki hercegnőnek hiszi magát, akkor lehet, kétszer is meggondoltam volna, hogy a közelébe merészkedjek-e. Burnett viszont tavaly már A titkos kerttel a szívembe lopta magát és ez a varázslat most is működött. Beszippantott és a cinikus felnőtt énem is elhallgatott egy-egy jelenetnél, hogy ilyen csak a mesékben létezik, mert igenis meg kell őriznünk valamit a gyermekkori csodákból. Gyönyörű történet a jóságról és az örök reményről. 
Marjane Satrapi: Persepolis – Gyerekkorom Iránban

Marjane Satrapi: Persepolis – Gyerekkorom Iránban

Iráni képregény, ami egy tizennégy éves kislány szemszögéből mutatja be az iszlám forradalmat és az azt követő éveket. A személyes hangvételű során betekintést nyerhetünk az iráni mindennapokban, amit bár rengeteg keserűség és tragédia árnyékol, továbbra is megmarad a humor, mert "az egyetlen dolog, ami elviselhetővé teszi az elviselhetetlent, az a röhögés." Nagyon jól illet a képregény hangulatához a minimalista stílusú fekete-fehér rajz, néhány tömegjelenet kifejezetten erős lett ennek köszönhetően. Sokat adott ez a könyv és ha bárki ódzkodott volna eddig a képregényektől, mert az nem elég komoly vagy nem is igazi könyv, akkor épp itt az ideje, hogy levetkőzze ezt az előítéletet és kézbe vegye, mert a Persepolis meg fogja változtatni a véleményét. És igen, nem titkolom, szeretném, ha sokkal több mindenkihez jutna el ez a történet, már csak azért is, mert egy olyan országról, kultúráról van szó, amiről finoman szólva is hiányosak és torzak az ismereteink.  
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Egy újabb szezonális olvasmány, ami számomra nagyon erősen indult. Az első 20% azzal telt, hogy pár percenként hívtam oda páromat, hogy felolvassak neki egy-egy érdekes részt. Már kezdett olyan érzésem lenni, hogy ennyi erővel lassan az egész könyvet is felolvashatnám. Aztán hirtelen egyre jobban megritkultak ezek az alkalmak. Lehet, hogy csak elfáradtam közben, de egy ponton túl már csak azt vártam, hogy a végére érjek. Sajnálom, mert tényleg nagyon jól összeszedett, sok új információt tartogató könyv. Soha nem gondoltam volna korábban, hogy a fák ilyen harmonikus, egymást segítő közösséget, sőt, szuperorganizmust képesek alkotni, ahol a gyökereken és gombafonalakon keresztül figyelmeztetik egymást a veszélyekre, hogy hatékonyan tudjanak védekezni, nem úgy, mint a süketnéma kultúrnövények. 
Federico García Lorca: Cigányrománcok

Federico García Lorca: Cigányrománcok

Véletlenül olvastam újra a kötetet. Még gimnáziumban ismerkedtem meg Lorca költészetével és teljesen beleszerettem, nagy hatással volt rám, olyannyira, hogy a kötet egyik leghosszabb versét, a Spanyol csendőrök románcát, még fejből is tudtam. Több kötetét is elolvastam abban az időben a könyvtárból, a Cigányrománcok volt viszont az egyedüli, ami saját példányban is megvolt. Szóval a véletlen újraolvasás úgy történt, hogy belelapoztam a kötetbe, gondoltam elolvasok egy-két verset, hisz olyan rég volt már. Következő pillanatban azon kaptam meg, hogy együltömben végigolvastam a teljes kötetet. Csodálatos élmény volt, és alig várom, hogy valamikor beszerezzem a Lyra Mundi sorozatban megjelent Lorca kötetet is.
Sylvia Plath: Az ötvenkilencedik medve

Sylvia Plath: Az ötvenkilencedik medve

Sylvia Plath novelláit ritkán szokták emlegetni. A figyelmet elsősorban egyetlen regénye, Az üvegbúra, illetve versei kapják, annak ellenére, hogy kritikusai novelláit tartották a legerősebbnek. Nehezen tudnék dönteni, hogy melyik a jobb, az azonban egészen biztos, hogy ezek nagyon jó, erős novellák. Az ötvenkilencedik medve kiemelkedett a gyűjteményből és már csak a gyönyörű, érzékletes tájleírások miatt érdemes elolvasni. A többi szöveghez hasonlóan itt is egyszerű, szinte banálisnak tetsző helyzettel dolgozik, amikben sokkal több rejlik, mint azt elsőre gondolnánk és mindezt egészen elképesztő érzékenységgel tálalja. Volt benne pár gyengébb szöveg is (pl.Rose és Percy B.), de még így is hatalmas élmény volt.
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Milan Kundera: Búcsúkeringő

Könyvklubos olvasmány, ami gyakorlatilag egy banális szerelmi történetként induló bárgyú-esetlen keringőzés. Van itt féltékeny feleség, terhes ápolónő, disszidálni készülő hajdani politikai elítélt és “Skréta-Isten”, a nőgyógyász, aki saját ondóját fecskendezi a teherbeeséssel küszködő nőkbe a tudtukon kívül. Lehet, hogy nevetnem kellene ezen (sok értékelésben említik, milyen mulatságos ez a könyv), de nem tudok. A szülés és a terhesség egyébként is egy elég meghatározó témája a Búcsúkeringőnek, de felmerül a sors kérdése, a hazához fűződő viszony és még egy Bűn és bűnhődés párhuzamot is kapunk. Sok a filozofálgatás és a mai kornak már egyáltalán nem megfelelő szexista megnyilvánulás, és bár volt benne egy csomó érdekes gondolat is, az eddigi Kundera olvasmányaim közül mégis ez tetszett a legkevésbé.
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A nevetlen, titkos gyökereknek raja erősebb, mélyebb földbe ás

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A nevetlen, titkos gyökereknek raja erősebb, mélyebb földbe ás

Hazafelé tartottam a művészetterápiás foglalkozásról, ahol a növény szimbólummal foglalkoztunk, mikor hirtelen ötlettől vezérelve megálltam a Poket automata előtt. Normál esetben csak elrohanok előtte, évi talán két alkalommal szoktam spontán nézelődni, hogy mi a kínálat, hiszen mint minden mást, könyveket is tudatosan, átgondoltan szoktam vásárolni. Ez a cím pedig rögtön megszólított. Azért is érintett meg ennyire, mert a foglalkozáson a növény motívum kapcsán én elsősorban a gyökérzettel foglalkoztam. Jelnek vettem, ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni, hát megvettem a könyvet. A metrón ülve bele is lapoztam, véletlenszerűen felütöttem valahol és elkezdtem olvasni. Nemes Nagy Ágnesnél nyílt ki a könyv, annál a versnél, amiből a címadó idézet is származik. Úgy tűnik, akkor arra volt szükségem. 

Marjane Satrapi: A ​visszatérés

Marjane Satrapi: A ​visszatérés

A Persepolis második része, ami ott folytatódik, ahol a Gyerekkorom Iránban befejeződött. Marjane Nyugatra költözött, a Bécsben töltött évek alatt azonan súlyos identitásválsággal küzd, hiába próbál beilleszkedni az ottani kultúrába, nem találja a helyét és végül haza is költözik, ám a probléma továbbra sem szűnik meg. Míg Nyugaton túl iráni, addig Iránban túl nyugati. Nem tudnék választani, hogy a két kötet közül melyik tetszett jobban, a kettő nekem olyan szervesen kapcsolódik egymáshoz, hogy fejben sem tudom őket szétválasztani, annak ellenére, hogy két külön kötetként olvastam őket. Mindegy is, a végeredmény így is 5 csillag és alig várom, hogy sort kerítsek a filmes adaptációjára is. 
Yumi Sakugawa: Your ​Illustrated Guide to Becoming One with the Universe

Yumi Sakugawa: Your ​Illustrated Guide to Becoming One with the Universe

A könyvről már korábban is beszéltem (itt írtam róla hosszabb értékelést), úgyhogy nem térnék ki rá most részletesebben, elég annyi, hogy ez már a sokadik újraolvasásom volt és mindig ugyanannyira imádom.
 
 
Ahmed Szadavi: Frankenstein ​Bagdadban

Ahmed Szadavi: Frankenstein ​Bagdadban

A regény alapötlete szerintem nagyszerű. A háború sújtotta Irakban egy férfi a merényletek után megmaradt testrészeket félceli össze, hogy azokat ne közönséges hulladékként kezeljék, hanem ugyanazt a tiszteletet kaphassák meg, mint az ép holttestek és illő módon kerülhessenek eltemetésre. Messze ez az ötlet a könyv legerősebb aspektusa, ami megkísérli ugyan elcipelni hátán a történetet, ám a második felétől kezdve egyre jobban vánszorog és biceg a hiányosságai miatt. Néhány szakasz már szembeötlően rosszul lett megírva, mások el lett nyújtva, mint a rétestészta és bizonyos szereplők sem voltak eléggé kidolgozva, olyannyira, hogy olykor egymásba folytak, szinte már felcserélhetőnek tűntek egymással. Sajnos amilyen izgalmasnak indult, olyan lapos és feledhető lett a vége, amiért nagyon nagy kár, mert sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a történetből.
Sally Hines: Mi ​a gender?

Sally Hines: Mi ​a gender?

A gender kifejezés sajnos szitokszóvá vált, pedig a társadalmi nem (mert valójában ezt jelenti a szó), mindannyiunk életére kihat. Hatással van a kapcsolatainkra, identitásunkra, arra, hogy milyen viselkedést várnak tőlünk és milyen kötelezettséget vállalunk. Szóval nem, a gender még véletlenül sem egyenlő a nemváltással. Érdekes volt arról olvasni, hogyan változott a nemi szerepek felfogása az idők során és hogy például a jelenleg is létező vadászó-gyűjtögető társadalmakban a nők együtt vadásznak a férfiakkal, a férfiak pedig ugyanannyi időt töltenek gyerekneveléssel, mint a nők. Ahogy a könyv is kitér rá, a kultúra közvetíti a nemekhez való viszonyunkat, a kultúra viszont folyamatosan változik, így az is, hogy egyes tulajdonságokat, jegyeket alapvetően férfiasnak vagy nőiesnek ítélünk-e meg. Párizsban 1790-1829 között például a férfiak hordtak fűzőt az akkori divatnak megfelelően. A könyv szerintem jó kezdő kötet a témában, sok hasznos és érdekes információt tartalmaz, mindezt pedig nagyon látványosan, elgondolkodtató képekkel tárja az olvasó elé. Jó lenne, ha őszintén és nyíltan tudnánk beszélni erről a témáról (is), mert maga a gender kérdés valójában egyáltalán nem ördögtől való. 
Lukács Flóra: Egy ​sanghaji hotel teraszán

Lukács Flóra: Egy ​sanghaji hotel teraszán

Idén jobbnál jobb versesköteteket sikerült választanom és ez Lukács Flóra debütáló kötetére is igaz. Egy ​sanghaji hotel teraszán világát színes, neonfényekkel megvilágított különös éjszakai utcákhoz tudnám hasonlítani, ahol feloldódnak a szabályok és a körvonalak. Kaméleonok, korallok, polipok, flamingók és kentaurok lakják a szexshop táblákkal és szivárvány színű benzinfoltokkal tarkított forró utcákat a felhőkarcolók és tömbházak takarásában. Igazi városi burjánzás, ahol az idegenségérzet mellett foglalkozik a nemváltás és transzneműség kérdésével is. Kedvenc versem a Kvantumleves volt. 
Stefan Zweig: Sakknovella

Stefan Zweig: Sakknovella

A Sakknovella egy újabb példa a 'kicsi a bors, de erős' típusú történetre. Teljesen beszippantott ez az alig 100 oldalas kisregény, olyannyira, hogy egy nap alatt le is daráltam. Kifejezetten élvezetes és izgalmas volt, annak ellenére, hogy totális sakkdilettáns vagyok, sőt, azt tudom mondani, hogy az eddigi könyvklubos könyvek közül eddig ez volt a kedvencem. A könyv komoly témákat feszeget, mint például a Gestapo kínvallatásai., de a játék jellegéből adódóan is nagy hangsúly kerül a két fél közti ellentétekre illetve a játékszenvedély és a mánia közti érzékeny egyensúlyra. Utánaolvastam a szerző élettörténetének is, ami egyébként nem jellemző rám, de könyvklubos olvasmányok esetén előfordul, hogy megteszem, mert hasznosan jöhet a beszélgetések során és ennek köszönhetően a könyv néhány részlete valóban új megvilágításba került.


Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon, 
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.


  • 0 Comments

 

nappali komód kreatív sarok művészi album és akril festmény

A tavasz mindig is a megújulásról szokott szólni és ez alól a lakás sem kivétel. Az a típusú ember vagyok, aki mindig talál valami újradekorálni valót az otthonában, egy évszakon belül pedig akár kétszer is képes vagyok újrarendezni a kandallópárkányt. Hogy némi új színt és változatosságot hozzak az otthonomba, a Poster Store-ral közös együttműködés keretében skandináv design ihlette poszterekkel és képkeretekkel dobtam fel három különböző helyiséget. A döntés nem ment olyan könnyedén, tekintve, hogy hatalmas a választék, a weboldalukon már közel 2000 különböző tematikájú és stílusú kép között lehet nézelődni. A kedvenc kategóriám kétségkívül az Illusztrációk & Absztrakt, ahonnan rögtön két fali képet is sikerült kiválasztanom a nagy tavaszi lakásfrissítéshez. Lássuk is a végeredményt!

nappali kreatív sarok dekorálás könyvekkel és képekkel

nappali dekorálás kreatív színes komód rózsaszín különleges állólámpa

Elsőként a nappaliban található komódot dobtam fel. Újabban egyre többet rajzolok és festek ebben a szobában, így gondoltam, miért ne helyezzük a hangsúlyt dekorálás terén is inspiráló, kreatív energiákra? Alkotásra való ösztönzésként egy kisebb válogatást állítottam össze a kedvenc képzőművészeti albumjaimból, mellé került néhány kézműves kerámia, képek tekintetében pedig játékos, élénk posztereket választottam. A Perfectly Imperfect poszter a kedvencem, csodaszépek a színei, a tigrises illusztráció pedig csak tovább erősíti a maximalista esztétikát, ami így izgalmas változatosságot hoz az egyébként szolid, pasztell színekben pompázó nappalinkban. 


dolgozósarok íróasztal elrendezés díszítés

íróasztal kreatív dekorálás részlet szoborfejes szobor cicis kaspó

A dolgozószobával még mindig sok a munka és bár a tervek készen állnak, a kivitelezés némi nehézségekbe ütközött. De bármennyire puritán és visszhangos is legyen egyelőre a szoba, ha mást nem is, de az íróasztalokat szerencsére még így is tudom dekorálni. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni a rendelkezésre álló lehetőségekből, kezdve ott, hogy fiókok és könyvespolc hiányában monitorállványt vetettem be a füzetek tárolására, a másik oldalon pedig egy fiókos kis tárolóegységet helyeztem el, ami tökéletes egyéb apróságok (pl. washi tape, ragasztó) rendszerezésére. 

Erre a monitorállványra került fel néhány egyéb apró, számomra kedves dekoráció mellé a szoborfejes poszter is, ami színeiben és hangulatában is remekül passzol a dolgozószobához. Az összhang érdekében az íróasztal másik oldalára egy csokrot állítottam a kedvenc adományboltos vázámba, no meg persze azért is, hogy tovább fokozzuk a tavaszi hangulatot.  


panel wc fürdőszoba felújítás díszítés fali képpel polccal

Abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy a panel fürdőszobák nem éppen a szépségükről híresek. A lakás többi teréhez képest gyakran méltatlanul kerülnek a háttérbe, akárcsak egy mostohagyerek, aki nem kapja meg ugyanazt a szeretet és figyelmet, mint a csillogó-villogó nappali és hálószoba. És tény, megvannak a maga kihívásai: apró, zsúfolt és sötét. Ugyan mihez lehet vele kezdeni?

A fürdőszoba felújítása még távoli terv, ugyanakkor szerettem volna addig is egy kicsit feldobni a WC helyiséget. A Valencia narancs poszter szerencsére tökéletesen teljesítette a hozzá fűzött reményeket. Az élénk színek remekül feldobják a bordó csempés kis helyiséget, a korábbi egyhangú, unalmas térből pedig egy csapásra stílusos, tudatosan megtervezett fürdőszoba lett. A falipolc ráadásul nemcsak tárolás és helytakarékosság szempontjából hasznos, de segítségével egy műnövényt is be tudtam csempészni, ami szuper kiegészítés a fali kép mellé. 

zöld dolgozó bambusz íróasztal tavaszi szoborfejes fali képpel laptoppal


A végeredménnyel rendkívül elégedett vagyok. Az eredeti célomat, miszerint hozzak be új színeket azokba a terekbe, ahol eddig hiányzott, teljesítettnek érzem. Ebből a szempontból a leglátványosabb változást a fürdőszobában sikerült elérni, ami eddig a korábbi tulajdonosok által hagyott eredeti állapotában lézengett érintetlenül, most azonban 180 fokos fordulatot vett és végre olyan térré változott, amire már büszke lehetek.

Mindez persze nem jöhetett volna létre a kiváló minőségű poszterek és képkeretek  nélkül. Az pedig különösen jó hír a számomra, hogy a Poster Store termékei fenntartható módon kerülnek előállításra. A nyomtatásra használt papír FSC és PEFC minősítéssel bír a tudatos és társadalmilag előnyös erdőgazdálkodás biztosítása érdekében, ráadásul az általuk használt papír Nordic Swan Ecolabel tanúsítvánnyal is rendelkezik.


Ha megtetszettek a poszterek vagy szimplán csak szeretnéd feldobni az otthonod, akkor jó hírem van, a Poster Store ugyanis meglepetésként most 45%-os kedvezménykódot* biztosít a poszterekre, amit 2022. május 6 éjfélig tudtuk felhasználni:

CSESZE45



Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon, 
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.


*A kedvezmény nem vonatkozik a Selection kategória posztereire és a képkeretekre illetve nem kombinálható más kedvezményekkel vagy akciókkal
  • 0 Comments
little black dress avagy a kis fekete ruha

Kicsivel több, mint félévvel ezelőtt osztottam meg a nyári turis szerzeményeimet, így időszerűnek tűnt összegyűjteni a legújabb kedvenc kincseket az elmúlt időszakból. Mint mindig, most sem az a célom, hogy vásárlásra buzdítsak, hiszen mindig is az lesz a legfenntarthatóbb, ha nem veszünk semmit sem és elsősorban azt használjuk, amink van. Inkább azt szeretném megmutatni, hogy ha már ruhavásárlásra adjuk a fejünket, akkor sem kell feltétlenül új fast fashion darabok után nyúlnunk, bátran vásároljunk használtan, mert igenis remek kincseket lehet kifogni.

Kezdjük rögtön legnagyobb sikerélményemmel. Megtippelni se merem, hogy hány éve keresem a tökéletes little black dresst, de végül ráleltem. Minden szempontból tökéletes; az anyaga, a szabása, a hossza, egyszóval minden és remélem, soha nem kell tőle megválnom.

piros bordázott garbós meleg téli pulcsi

fekete vintage bőrkabát kígyómintás nadrággal

A fekete bőrkabát ezzel szemben sokkal rövidebb ideje volt a kívánságlistámon, de gyakorlatilag pár hónap alatt megtaláltam pontosan azt, amit kerestem. Rendkívül jó állapotú vintage darab és különösen tetszik a laza, kicsit boyfriend blézerre emlékeztető fazonja. Biztos vagyok benne, hogy állandó darabja lesz a ruhatáramnak. 

love your home planet earth öko mintás hímzett póló

Nagyon örülök a Planet Earth pólónak is, hiszen azon felül, hogy gyönyörű a mintája, valami elképesztően puha és könnyű az anyaga. Talán nem is hiszitek el, de rémes állapotban találtam rá. Hatalmas élénk zöld és lila, festéknek tűnő foltok éktelenkedtek az alján, így egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ki fognak jönni. Mégis adtam neki egy esélyt, mert megérdemli. Úgy gondoltam, ha esetleg nem tudnám eltüntetni a foltokat, még mindig levághatom az alját, hogy croptopot csináljak belőle, a festékes részét pedig portörlő rongyként hasznosítanám újra. Szerencsémre nem jutottunk el idáig, két körben ugyan, de sikerült kiszedni a makacs foltokat. 

kreatív batikolt fehérített farmer nadrág

szürke kötött pulcsi könyvvel és aranynyaklánccal

A kényelem egyre fontosabb szemponttá válik a gardróbom összeállítása során: laza szabású puha pulcsik, kényelmes fazonok, jó minőségű anyagok. Ugyanakkor továbbra is nyitva tartom a szemem, hátha rábukkanok egy különleges darabra, mint például ez a farmernadrág. Nagy előnyük az ilyen típusú ruháknak, hogy sokszor különösebb megerőltetés nélkül is izgalmas szereléseket lehet összeállítani. 

Ezen a ponton diszkréten megemlíteném, hogy a bejegyzésben szereplő ruhadarabok közül többet is felvonultattam a legújabb YouTube videómban, ahol 22 különböző szerelést állítottam össze az idei évre. 



használt vintage barna műbőr kistáska

Végül hadd térjek ki néhány kevésbé népszerű kategóriára. 

Táskát sokszor nem könnyű használtan beszerezni, pláne nem turkálókból, hiszen a szállítás és tárolás során könnyen megsérülhetnek és megtörhetnek az egyébként hibátlan állapotú táskák is. Ebből a szempontból sokkal praktikusabb és könnyebb, ha a használt táskákat közvetlenül az előző gazdájuktól szerezzük be online piactereken keresztül vagy gardróbvásárokon. Néha azonban a turkálókból is ki lehet fogni néhány igazi kincset, lásd a fenti példát.

mickey egeres pasztell rózsaszín pizsamaszett és hercegnős vintage zöld hálóing

A másik kategória a pizsamáké. Régóta szerettem volna egy hosszú, hercegnős hálóinget, amit hétvégéken egészen délig hordhatok otthoni bruncholáshoz és hosszú olvasósmaratonokhoz és lám, végül ráleltem a tökéletes darabra. 

A Mickey egeres szett sem okozott kisebb örömöt. Mivel a kilós turkálókban a pizsamákat nagy ládákba dobják, szó szerint túrni kell a kincsekért. Ráadásul a szetteket sem szokták összepárosítani, ami külön kihívást jelent. Ezúttal viszont nemcsak kitartó voltam, hanem szerencsés is, alaposan áttúrtam mind a négy ládát és igen, végül megtaláltam a nadrághoz tartozó felsőt is! Az anyaga eszméletlenül kényelmes és puha, a mostani átmeneti, tavaszias időben pedig különösen jó érzés hordani.



Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon, 
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.

  • 1 Comments
Margaret Atwood Az ehető nő blog értékelés

Immár harmadik alkalommal született meg a téli olvasmányaimat összegző bejegyzés, ami egyben arra is emlékeztet, hogy a blog lassan betölti második születésnapját. Ezen a télen számszerűsítve talán nem fejeztem be olyan sok könyvet, mint szoktam. 13 könyvet olvastam el, tekintve viszont, hogy több vaskos regény is a kezem közé akadt, a 3100 oldalszámmal összességében átlagos teljesítménynek számít. December volt talán a leggyengébb hónapom, az évvégi hajrá és a karácsonyi készülődés miatt nem tudtam annyi időt szentelni könyvekre, mint szerettem volna. Viszont így is rengeteg új szerzővel (9!) és jobbnál jobb könyvekkel ismerkedtem meg a tél folyamán.


Margaret Atwood: Az ehető nő


Margaret Atwood: Az ehető nő

Első Atwood olvasmányomnak az írónő első megjelent regényét választottam és bár így nincs viszonyítási alapom, de ha a többi műve is legalább ilyen jó, akkor bátran vetem bele magam Atwood életművébe. A könyv nagyon mélyen megérintett, a téma abszolút telitalálat volt nálam. Emlékeztetett a Növényevőre, ahol egy fiatal nő Marianhoz hasonlóan fokozatosan egyre kevesebb ételt képes elfogyasztani; előbb csak a húst hagyja el, később azonban a növényi élelmiszereket sem képes megenni. Persze egyik esetben sem vegetarianizmus vagy diétáról van szó, érezhető, hogy egy sokkal komplexebb és mélyebb lemondás áll a dolgok mögött, amiben keverednek a lelki kétségek, a társadalmi nyomás és kötöttségek. 

Patrick Süskind: A ​galamb


Patrick Süskind: A ​galamb

Decemberi könyvklubos olvasmány, ami kivételesen egy újraolvasás volt a számomra. Még valamikor 13-ban találkoztam először A galambbal, talán 50 forintért vettem a helyi csetres üzletben a vékonyka kötetet és tudom, hogy akkor tetszett, de az emlékeim igencsak foghíjasok voltak ennyi év távlatában. Derengett a félelem és szorongás és emlékeztem egy galambra (duh), szűk lépcsőkre és az apró, sötét szobára. Úgyhogy homályosan valami megmaradt, de teljesen új élményt nyújtott az újraolvasás. Több új rétege is megnyílt és ezúttal sokkal jobban tudtam élvezni és díjazni a stílusát is, nemcsak a történetét. Egyetlen nap alatt fejeztem be és nagy hatással volt rám a rutin biztonságába szorult, már csak a halált váró ember látszólag nevetséges tragédiája és őrülete, amit egy olyan jelentéktelennek tűnő apróság vált ki, hogy ajtaja előtt egy galambot talál. Egy galambot, ami a megtestesült káosz és anarchia. 

Clarice Lispector: A csillag órája


Clarice Lispector: A csillag órája

A csillag órája egy brazil származású írónő cseppet sem hagyományos kisregénye. Az elbeszélés minden aspektusa, még a fiktív férfi elbeszélő személye is kétes, függőben lévő. Mindössze 100 oldalas a könyv, az első 20 oldalban viszont kizárólag a saját bizonytalan személyéről, az írás folyamatáról és a létezés kérdéséről gondolkodik. De miután elindul a ténylegesen megígért történet a jelentéktelen, szegénynegyedben élő gépírókisasszonyról és szerelméről, még utána is gyakran kiszólogat az olvasóhoz, zárójeles megjegyzéseket tesz az írásról, az érzéseiről, az identitásáról vagy “hangosan” elmélkedik a történet folytatásán. Gyakorlatilag a szemünk előtt teremti meg szereplőit és önmagát. A maga módján nagyon izgalmas volt, de ez a könyv sokkal inkább szólt az elbeszélés módjáról, mint a tényleges cselekményről, pont mint a A történet vége esetén. Nem lesz mindenki kedvence, de ha nem ijeszt meg ez a fajta elbeszélésmód, akkor érdemes adni neki egy esélyt. Egyébként magyar nyelven ezenfelül csak egy novelláskötete jelent meg, ami fel is került a váróslistámra. 


Murakami Haruki: Köddé vált elefánt


Murakami Haruki: Köddé vált elefánt

Ez volt az első novelláskötetem Murakamitól és teljesen véletlenül nem sokkal a könyv befejezése után karácsonyi ajándékként megkaptam a Férfiak nő nélkül kötetét is, csakhogy biztos ne maradjak Murakami novellák nélkül a jövőben. A gyűjtemény nem okozott csalódást, a novellák kellően szürreálisak és bizarrok voltak, hozták a regények hangulatát. Jót mosolyogtam azon, hogy már az első novella első bekezdésből ki lehet találni hogy Murakamival van dolgunk: spagettit főz és zenét hallgat.  Vannak itt súlytalanabb novellák, amik nem feltétlenül hagytak mély nyomot (Tiroli nadrág), mások ellenben már a címükkel felkeltették a kíváncsiságom (A Római Birodalom bukása, az 1881-es indiánlázadás, Lengyelország Hitler általi lerohanása és a viharos szelek világa), de a kötetből bizonyára a Kurblimadár és a nők kedden illetve A második támadás egy pékség ellen lett a kedvencem.


Hermann Hesse: A pusztai farkas


Hermann Hesse: A pusztai farkas

Kritikusan viszonyultam a könyvhöz, voltak pontok, amikor már soknak éreztem a pusztai farkasnak, ennek a szélsőséges, kettősségek közé ragadt figurának az elemzését, ugyanakkor rengeteg idézetet emeltem ki belőle. Ha nem is értettem mindennel egyet, azt nem tagadhatom le, hogy nem tudtam több gondolattal is azonosulni. Merthogy bárki, aki valaha érezte már magát kívülállónak, rendszerkritikusnak, sőt akár zseninek, az magára fog ismerni a sorok között. A pusztai farkast az örök elégedetlenség és önellentmondások hada jellemzi, acsarkodik a sterilizált életre, ugyanakkor tökéletes polgári életet él. A dolgok aztán jó szokás szerint elkezdenek megváltozni, miután magányos hősünk megismerkedik egy nővel, aki manic pixie dream girl módjára megtanítja a férfit az élet élvezésére. A könyv mégse válik romkommá, végig megőrzi filozófiai színezetét néhány szürreális betéttel a végén. Ha nem is élveztem maradéktalanul az olvasás minden egyes percét, örülök, hogy sort kerítettem rá. 


Kavabata Jaszunari: Hóország


Kavabata Jaszunari: Hóország

Ódákat hallottam zengeni erről a könyvről, legalábbis angolszász olvasóktól, a beígért csodát azonban nem sikerült megtapasztalnom a magyar kiadásban. Olvasás közben képtelen voltam elszakadni attól az érzéstől, hogy itt valami súlyos dolog veszett el fordítás közben. A megérzésem nem volt teljesen alaptalan, mint utóbb kiderült, a könyv németről lett magyarra fordítva. A tájleírás ennek ellenére bizonyos helyeken egész jól működött (“a hó fagyásának a hangja szinte a föld mélyéből visszhangzott”), sőt még egy egészen meglepő képpel is találkoztam (“Alatta kicsiny, bimbóra emlékeztető ajka úgy nyílt ki, és húzódott össze, puhán, akár egy kecses pióca gyűrűje. Mintha szótlanul is mindig mozogna ez a száj.”). Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, azt mondanám, hogy hiábavaló. Hiábavaló szépség, hiábavaló erőfeszítés. Az itt élők élete elvész a hegyek csendes elszigeteltségébe, a csidzsimi-szövet tökéletesen jellemzi helyzetüket. Bizonyos értelemben ezt (is) tekinthetjük a könyv kérdésének: van-e értelme bármi szépet, jelentőségteljeset alkotni, ha az belevész a semmibe?


Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány


Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány

A Lehetnék ​bárki antológia elolvasása után úgy éreztem, eljött az idő, hogy priorizáljam Vida Kamilla verseskötetét. Az első oldalon Majka, Gyurcsány és Esterházy idézettel nyit. Erős kezdés, ami ugyanakkor segít behatárolni néhány alapélményt. Merthogy ez egy 'innen indultam' típusú kötet. Több ponton is sikerült azonosulnom vele, de ehhez persze az is közrejátszik, hogy nincs köztünk korban túlzottan nagy különbség, pár évvel voltam csak idősebb az őszödi beszéd idején. Úgyhogy rengeteg gyerekkori emlék idéződik meg, mint a gesztenyegyűjtés, Harry Potteres játékok, mellette viszont hangsúlyos a politikai és vallásos téma is. Rendszerváltás, képes biblia, 56-os forradalom évfordulója. Irodalmi utalások is szerepelnek szép számmal (Az ember tragédiájától kezdve a Száz év magányig), ám ezeknek a többsége elég könnyen beazonosítható. Szóval a Konstruktív bizalmatlansági indítvány egy remek kezdés, tetszett a hangja, a humora és biztos, hogy figyelemmel fogom kísérni a Vida Kamilla pályáját. 

Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig


Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig

Ahogy a tavalyi évem nagy részét a filozófia határozta meg, úgy idén úgy döntöttem, kicsit ráfekszem a görög mitológiára. Ez részben az Ulyssesnek tudható be, ami már nagyon régóta váróslistás, de évek óta csak gyűjtöm hozzá a bátorságot, anélkül, hogy bármit is lépnék ez irányba. Most viszont elkészült a stratégia: először is elolvasom Edith Hamilton Görög és római mitológia könyvét, hogy legyen egy alapom az Odüsszeiához, közben minél több könyvvel megismerkedem a témában, majd ha kellően magabiztosnak érzem magam, belecsapok A Nagy Regénybe. Gondoltam, már januárban elkezdem a hangolódást pár könnyebb művel, így került hozzám egy középiskolai tanár féltéglányi, diákoknak és laikus érdeklődőknek szóló könyve. A rengeteg helyesírási hibától és az erőltetett jótanuló-rossztanuló poénkodáson felül egész jó kis olvasmány volt, hogy felfrissítsem az ókori irodalommal kapcsolatos emlékeimet. Az irodalom visszavág sorozatot mindenesetre nem fogom folytatni. 


Rachel Smythe: Lore ​Olympus – Olümposzi história 1.


Rachel Smythe: Lore ​Olympus – Olümposzi história 1.

Ha már az idei év az ókorról fog szólni, miért is ne olvasnám el  a görög istenek mai modern világban újragondolt történetét, ráadásul képregényformában? Luxusautók, sztriptízbárok, shoppingolás, minden van. A kötet elsősorban Hádész és Perszephoné, pár fejezet erejéig pedig Érosz és Pszükhé szerelmi történetével foglalkozik, de sok más istenség is felbukkan a könyvben, még ha csak pár oldalas mellékszereplőként is. Félreértés ne essék, nem vagyok egy nagy mitológia-szakértő, de ahogy a könyvvel párhuzamosan olvasgattam a neten az egyes istenségek rövid történetet, szembe tűnt, hogy több minden is át lett írva a képregényben. Az, hogy ez mennyire jó vagy rossz, már ízlés kérdése, mindenesetre a történet pörgős és érdekes volt, könnyen olvastatta magát, még akkor is, ha érzelmileg nem sikerült annyira bevonzania. Azonban kellően szórakoztató volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek a sorozat folytatására.


Colson Whitehead: A ​föld alatti vasút


Colson Whitehead: A ​föld alatti vasút

Megrázó, őszinte és nagyon őszinte könyv, ami nagyon életszerűen ábrázolja a rabszolgaságot. Teljesen megértem, hogy miért szólt ennyire nagyot A föld alatti vasút és került az eladási listák élére. Több olyan szakasz is volt, ahol hangosan kifakadtam és ahol le kellett tennem, mert nem bírtam tovább olvasni, mert elképesztett, hogy milyen felfoghatatlan kegyetlenségre képes az ember. Whitehead ugyanakkor árnyaltan mutatja be a történelem ezen szakaszát. Vannak fehérek (ha nem is sokan), akik életüket kockáztatva segítenek a föld alatti vasút, egy rabszolgákat északra menekítő titkos szervezet üzemeltetésében, viszont vannak olyan szabad négerek is, akik szökevények elfogásával egészítik ki a megélhetésüket. Ha tehetitek, mindenképpen olvassátok el, remek regény nagyon jól megírt, élő karakterekkel. Hamarosan ráadásul jön egy tíz részes sorozat is a könyv alapján, amit egészen biztosan nézni fogok.


David Grossman: Egy ​ló besétál a bárba


David Grossman: Egy ​ló besétál a bárba

Kissé megijedtem, amikor egy stand-upos előadáson találtam magam, mert nem éppen a kedvenc műfajom, ugyanakkor a történet szempontjából egy remekül működő helyszínnek bizonyult. Az elvárások igencsak magasan voltak. Anyukám annak ellenére, hogy tavaly olvasta már, választotta könyvklubos olvasmánynak a regényt, mert annyira szerette. A könyv kissé nehezen indult be nekem, egy pont után viszont nagyon gyorsan olvastatta magát, mégis a vége nem ütött szíven annyira, mint amire számítottam. Talán ez is a túl magas elvárások számlájára írható. Mindenesetre számomra a könyv a veszteséggel való megbirkózás különböző módjairól és az egyes védekezési mechanizmusokról szólt. Arról, hogyan felejtük el szándékosan vagy akaratlanul is a múltat, hogyan próbálunk életben tartani egy elvesztett személyt vagy hogyan rohanunk el a problémák elől akár kézen állva is. 


Lucius Annaeus Seneca: Az ​élet rövidségéről


Lucius Annaeus Seneca: Az ​élet rövidségéről

Életvezetési tanácsok római módra, amik meglepően jól helytállnak a huszonegyedik  században is. Mert az ókori és a mai ember is ugyanazt a kérdést teszi fel magának. Miért ilyen rövid az élet? "Csakhogy nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle", mondja erre Seneca. És ez talán soha nem volt annyira igaz, mint most. Nem óvjuk kellően az időnket és sokszor úgy bánunk vele, mintha tényleg örökké tartana. Ha valaki csak egy órát kér tőlünk, miért érezzük azt, hogy az szinte semmiség, mintha semmit sem adtunk volna? Az állandóan elfoglalt ember nem él igazán, ráadásul nem képes egyetlen dologgal sem eredményesen foglalkozni. Ahogy az is rengeteg időt veszteget el, aki képtelen bármilyen határozott cél mellett elköteleződni, helyette újabb és újabb tervek között csapong nyughatatlanul. Nagyon betalált most nálam ez a kis 60 oldalas könyv, a lehető legjobbkor találtunk egymásra. Tekintve, hogy milyen rövid és könnyen érthető, nyugodtan ajánlom azoknak is, akik nem szoktak filozófiai könyveket olvasni vagy hozzám hasonlóak még igencsak újak a témában. 

Péczely Dóra (szerk.): A ​ránk bízott kert


Péczely Dóra (szerk.): A ​ránk bízott kert

Egy picit csalok, mert a könyvet valójában március elején fejeztem be, de a nagyját még télen olvastam el. Mindegy is. A lényeg, hogy ez egy ökoköltészeti világirodalmi antológia. Aki nem először tévedt a blogra, bizonyára tudja, hogy a fenntarthatóság, környezetvédelem mennyire fontos a számomra, így tényleg csak idő kérdése volt, hogy mikor bukkanok rá erre a kötetre. Rengeteg számomra ismeretlen szerző verseit tartalmazta, talán egy-két kivételtől eltekintve nem is jelent meg itthon könyvük, viszont több olyan szöveg is volt, ami megérintett. A két albatroszos vers például nagyon jól működött egymás után, de Bogdan Tiutiu és Ted Hughes versei is nagyon tetszettek. Az utószó jól összefoglalja a kötet üzenetét, hogy milyen radikálisan változott meg az ember és a táj kapcsolata és hogy a korábbi romantikus természetet hogyan váltotta fel egy átpoltizilát, traumáktól és bűntudattól terhes természetkép. 



Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon, 
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.



  • 0 Comments
Régebbi bejegyzések Főoldal

Hello


Petra

Szeretek reggelente olvasni egy pisztáciás kávé mellett, naplót írni apró rajzokkal kiegészítve, finomakat főzni némi borral és többet tanulni az egészséges, fenntartható életmódról.
A Csészefolt ezekről a dolgokról szól.
cseszefolt@gmail.com

social media

  • facebook
  • instagram
  • youtube

Legolvasottabb

  • 10 dolog, amit már nem vásárolok
  • 22 dolog, amit nem fogok 2022-ben vásárolni
  • Nyári turis szerzemények | Haulternative
  • Kedvenc turis ruháim az elmúlt félévből | Haulternative
  • Hagyományos borotva - tapasztalatok és vélemény

Blogarchívum

  • ▼  2022 (6)
    • ▼  június (1)
      • Tavaszi olvasmányaim | 2022
    • ►  április (1)
    • ►  március (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (20)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (2)
  • ►  2020 (24)
    • ►  december (1)
    • ►  november (2)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (3)
    • ►  április (4)
    • ►  március (2)

instagram

Created By ThemeXpose | Distributed By Blogger

Back to top