Már több, mint tíz éve vásárolok használtruha-üzletekből, de soha nem éreztem cikinek vagy gáznak a dolgot, mostanra pedig szerencsére egyre szélesebb körben válik népszerűvé és menővé, hogyha a fast fashion üzletek helyett másodkézből szerezzük be ruhatárunk darabjait. Kezdetben két ok miatt látogattam a turikat: alacsony árak és egyedi, különleges darabok. Mostanra kibővült egy harmadik szemponttal is: fenntarthatóbb.

A ruhagyártás a második legszennyezőbb iparággá nőtte ki magát az olajszektor után, az olcsó ruháknak pedig hatalmas ára van. Nagyon sokrétű problémáról van szó, és bár a használt ruha népszerűségének is megvannak a maga árnyoldalai, úgy gondolom, hogy még mindig ez a kisebb rossz, hiszen ezek a darabok már itt vannak velünk. Ezzel a bejegyzéssel az a célom, hogy megmutassam, a turkálókban is könnyedén találhattok nagyszerű, hibátlan cuccokat, így ha ezidáig haboztatok vagy elkerültétek a használtruha-boltokat, akkor legközelebb nagyobb magabiztossággal vágjatok bele.

A bejegyzés az elmúlt félév szerzeményeit tartalmazza és a David Bowie póló kivételével mindent kilós Háda turkálókból vásároltam meg, míg a felsőt Gardróbcserén találtam. Bizonyára lesz olyan, aki szerint ez túl nagy mennyiség, de az az igazság, hogy szeretem a divatot, ráadásul egy fordulóponthoz értem a ruhatáram kapcsán. Sok az olyan darab, ami már évek óta velem van (nagy részük több, mint öt éves), de már nem szeretem őket. Ez azt is jelenti, hogy hamarosan szelektálást fogok tartani, hogy aztán új otthont keressek a régi daraboknak. A régi ruhatáramban elég sok volt az egyszínű, többnyire fekete vagy szürke felső és ezen változtatni szeretnék, hogy színesebb, izgalmasabb darabjaim legyenek, amikben magabiztosnak érzem magam. Eddig tetszik az irány.

Szimpatikus a haulternative kifejezés, hiszen magába foglalja nem csak a használt ruhák vásárlását, de a kreatív átalakításokat, a barátnős ruhacseréket, a szülők gardróbjából megmenekített kincseket és a fenntartható márkákat is. A zöld ruha alatt például egy anyukámtól megörökölt little black dresst hordok, ami tökéletes, időtálló alapdarab. Könnyen meglehet egyébként, hogy a későbbiekben láthattok még hasonló bejegyzéseket akár másodkézből vásárolt bútorokról (és azok átalakításáról), dekortárgyakról vagy akár könyvekről is, hiszen az a célom, hogy az élet minden területén minimálisra csökkentsem az újonnan vásárolt holmijaim számát.

A vibráló rózsaszín ruhát egy őszi esküvőre vettem. Elég feltűnő darab, az alját sűrű virágminták, élénk színek jellemzik, míg a mellrésze egészen szolid és romantikus, ami miatt rögtön megszerettem. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, nagyon szeretem a virágmintát, ez egy visszatérő eleme a ruhatáramnak, ezért is választottam ki ezt a csinos hímzett felsőt. Mégis minden új szerzeményem közül messze ez a meseszép fehér blúz lett a kedvencem, nem is akartam hinni a szememnek, mikor megpillantottam.

Végül itt a tökéletes példa arra, hogy nem mindig jár sikerrel az ember. A legutolsó turizásom alkalmával több mint két óra válogatás után csak egy virágos kendőt sikerült beszereznem. Igaz, kell némi szerencse, hogy igazi kincseket fogjunk ki, de csak azért megvenni valamit, mert olcsó ugyanúgy felelőtlenség, mint leárazott fast fashion holmikat felhalmozni. Egyetlen egy darab szép kendővel amúgy is ezerszer jobban járok, mint egy tucatnyi olyan ruhadarabbal, ami csak porosodna a szekrényemben.

Ti hogy álltok a használt ruha kérdéshez, szoktatok