Csészefolt

  • Főoldal
  • Kategóriák
  • _Életmód
  • _Otthon
  • _Öltözködés
  • _Szépség
  • _Könyv
  • _Gasztro
  • _Utazás
  • _Kedvenc
  • _Személyes
  • Megjelenések
  • Kapcsolat
dark academia női fejszobor régi könyvek csattos gyertya

Rég elmúltak már azok az idők, amikor a szeptemberem az iskolakezdésről szólt. Új tankönyvek, írószerek, iskolatáska, ruhák és minden, ami belefért az 'új tanév - új én' jelszó alá. Sokaknak a szeptember még mindig őrzi az újrakezdés hangulatát, amit a hosszú iskolaévek oltottak beléjük, számomra ez a jelentésréteg szinte teljesen lekopott. Ugyanakkor hiányzik a tanulás és némi nosztalgiával nézek vissza az elvesztegetettnek érzett egyetemi éveimre. 

Első alkalommal veszek részt a Témázós csapat meghívására egy bejegyzéssorozatban, aminek keretein belül ezúttal a kedvenc iskolában vagy egyetemen játszódó történeteket fogjuk körbejárni. Gondoltam, jó lenne visszaidézni az iskolakezdés izgalmát, úgyhogy a mostani bejegyzésben visszatérünk az iskolába – könyvekkel. 

Néhány kedvenc iskolában játszódó könyv

A Harry Potter a szememben megkerülhetetlen a kedvenc iskolában játszódó történetek kapcsán. Nemcsak azért, mert ennek a sorozatnak köszönhetem az olvasás iránti szenvedélyemet, hanem azért is, mert a Roxfort elképesztően ikonikus látványelemekkel dolgozik. Lebegő gyertyákkal kivilágított ebédlőterem, ódon folyosók, hegyekben tornyosuló bőrkötéses régi könyvek és a bájitalterem alagsori homályában bugyborékoló rejtélyes főzetek. Ugyan ki nem álmodozott arról, hogy egyszer levelet kap a Roxforttól és felvételt nyer a világ legizgalmasabb (és egyben legveszélyesebb) iskolájába?

Ha iskolai történetekről beszélünk, muszáj megemlíteni az örök klasszikus, az Abigélt. Kicsit sajnálom, hogy nem kaptam meg kötelező olvasmánynak tizenévesen és csak az egyetemi évek után kerítettem sort rá, de így is imádtam, teljesen magával rántott. Szabó Magda ifjúsági regényében egy szigorú szabályok szerint működő bentlakásos lányiskola életébe nyerünk betekintést, ami bármennyire is elszigeteltnek tűnik, a külvilág borzalmai még így is begyűrőznek falai mögé. Szerepet kap benne a kirekesztés, az új iskolába való beilleszkedés nehézségei, ahogyan a szokásos iskolai tréfák és játékok is. 

Jean Brodie kisasszony fénykora már egy sokkal frissebb olvasmány, ami tavaly tavasszal került a kezeim közé. Jean Brodie nem más, mint egy negyvenes éveiben járó tanítónő, aki – mint azt rengetegszer említik a könyvben is – éppen fénykorát éli. Sajátságos eszközökkel oktat, ami első ránézésre akár emlékeztethet is a Holt költők társaságára, ám a párhuzam mégsem egészen helytálló. Egyrészt erősen ellentmondásos személyisége miatt, másrészről pedig az a mód, ahogyan manipulálja a diákjait politikai és magánéleti viszonyban egyaránt. Úgyhogy közel sem egy tökéletes álomtanárt kapunk a regényben, ettől függetlenül élvezetes és elgondolkodtató olvasmány volt.

Az abszolút nyertes: A titkos történet

Mégis, azt hiszem nem véletlen, hogy a legelső könyv, ami eszembe jutott a téma kapcsán, az nem más, mint Donna Tartt regénye, A titkos történet. Szintén egy tavalyi olvasmányom, mely rögtön belopta magát a szívembe és helyet bérelt magának a kedvenc könyveim között.

A történet egy bölcsészettudományokra specializálódott vermonti egyetemen játszódik, ahol a klasszika filológia szakos tanulók elit, titokzatos csoportját ismerhetjük meg. Mindannyian különcök, óramű pontosságú a napirendjük és teljesen el vannak merülve az ókori világ tanulmányozásában, ugyanakkor a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatják a világban zajló események vagy a közelmúlt történelme iránt. Tanáruk, Julian, szintén különös figurának számít az egyetemen. Nem fogad el fizetést a munkájáért, csupán évi egy dollárt, azt is az adó miatt, diákjait szigorúan megválogatja, mindemellett viszont egy karizmatikus, nagy tudású tanár és egyben csodálatos előadó. Hogy érzékeltetni tudjam, hogyan is néz itt ki egy ógörög egyetemi tanóra, Julian az alábbi mondattal kezdi az előadását "Remélem mindannyian készen állunk arra, hogy elhagyjuk az érzékelhető világot és belépjünk a magasztosba". 

"Diákjai – ha viselték gyámkodásának valamilyen jelét- elég imponálóak voltak, és nem mindennapiak is, hiszen valamennyien osztoztak bizonyos hűvösségben, kegyetlen, modoros vonzerőben, mely a legkevésbé sem volt modern, hanem az ókori világ különös, hideg levegőjét árasztotta: fennkölt lények voltak, ugyanaz a szem, ugyanaz a kéz, ugyanaz a tekintet – sic oculos, sic ille manus, sic ora ferebat."

dark academia kollázs múzeum épületek könyvek
thenovelacademy / danielapardor

Szakirányukból kifolyólag nem meglepő, hogy úton-útfélen görög klasszikusokat idéznek, de a regény lapjain számos egyéb irodalmi utalást találhatunk a Bovarynétől kezdve a Hiúság vásáráig. A diákok szenvedélye és érdeklődése az ókori világ iránt akár mániákusnak is tűnhet, ráadásul egy ponton már veszélyessé is válik. A mindennapjaikat mindenesetre a könyvtárban töltik papírokkal, tollakkal és tintatartókkal borított asztaloknál és esszéket írnak Kallimakhosz epigrammájáról. Julian óráin pedig szó esik az én elvesztéséről, a szépségről, Platón négy isteni őrületéről, Homéroszról és a dionüszoszi szertartásról.

" - Arisztotelész írja a Poétiká-ban [...], hogy a holtakhoz hasonló dolgok látványa önmagában fájdalmas, de örömet szerezhet, ha egy művészi alkotásban szemléljük őket.
- Én azt hiszem, Arisztotelész helyesen fogalmaz. Végül is a költészetnek mely képei vésődnek az emlékezetünkbe, mely képeit szeretjük a legjobban? Pontosan ezeket. Agamemnón megnyilkolását és Akhilleusz dühét. Didót a máglyán. Az árulók tőrét és Caesar vérét..."


Dark academia avagy a tanulás iránt szenvedély

Szerettem volna egy kicsit bővebben beszélni a dark academiáról, egyrészt mert A titkos történet gyakorlatilag elválaszthatatlan lett ettől a trendtől, másrészről pedig azért is, mert esztétikáját rendkívül inspirálónak és motiválónak tartom, ha olvasásról és tanulásról van szó.

Ami leginkább meghatározza a dark academiát, az a tanulás iránti szenvedély, az irodalom, a művészetek csodálata és az önmagunk folyamatos fejlesztése iránti égető vágy. Elsődleges érdeklődési köreihez tartozik a klasszikus irodalom, történelem, filozófia és leginkább olyan témák foglalkoztatják, mint az emberi lélektan, a titkos társaságok, gyilkosságok, a rejtély és a misztikum. Emellett a latin és a francia nyelvtanulás is gyakori elfoglaltságnak számít. 

Esztétikájában a sötét és föld tónus dominálnak; a barna és a bézs megannyi árnyalata, a fekete, erdőzöld és a burgundi, esetenként némi arannyal ötvözve. Öltözék tekintetében szinte kötelező elemnek számít a könyökvédős kockás blézer vagy zakó fekete garbóval párosítva, a keményített ingek és mandzsettagombok. Ugyanúgy az esztétika részét képezik még a gótikus épületek, márványszobrok, múzeumok és ódon könyvtárak, ahogy a régi írógépek, kézzel írt levelek és egy kopottas Oscar Wilde kötet is. A fentiek tekintetében talán már nem is olyan meglepő, hogy a dark academia elsődleges szezonja az őszre és az iskolakezdésre tehető. Lődörgés az Oxford egyetem campusán, esős hétvégén pedig beülni egy macskaköves utca kávézójába verseket írni vagy olvasgatni egy frissen beszerzett antikváriumos könyvet. 

A trend népszerűsége ugrásszerűen megnőtt a pandémia idején az otthon ragadt diákok körében, akik így teljesen elszigetelődtek az egyetemi környezettől. A dark academia esztétikája ugyanis segített abban, hogy a diákok inspiráló és tanulásra motiváló környezetet tudjanak teremteni akár a  gyerekkori hálószobájukban is. Az pedig egy külön öröm a számomra, hogy a trend népszerűsíti és ilyen pozitív színben tünteti fel a bölcsészettudományokat, aminek valljuk be, manapság nem a legjobb a széleskörű megítélése. 

Ugyanakkor bármennyire is vonzónak tűnik a dark academia trend, nem egészen problémamentes és emellett nem mehetek el szó nélkül. A fő okok közé tartozik, hogy elitista, eurocentrikus és idealizálja a mániákus tanulást és munkát, ami akár az egészség róvására is mehet. Úgyhogy felmerül a kérdés, mivel tehetnénk jobbá? Azon felül, hogy egészséges határokat állítunk fel és nem romantizáljuk a kialvatlanságot és rendszertelen étkezést, fontos, hogy diverszifikáljuk az olvasmányainkat. Olvassuk más országok és kultúrák klasszikus irodalmát, az ókori mitológia mellett pedig ismerkedjünk meg mondjuk az inka vagy afrikai mitológiával. Elvégre ugyanúgy a dark academiához tartozik a kíváncsiság, akárcsak a tudásszomj. 


Többiek bejegyzése a témában:
Pupilla / Larawyn / Kata / Anna / Sister / Andi / Dóri


Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon, 
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.

  • 15 Comments

Az eredeti terveimhez képest kissé később kerül most fel tavaszi-nyári haulternative, cserébe ez egy jó alkalmat nyújt arra, hogy beszéljek egy kicsit a Second Hand Septemberről. A kezdeményezést a Brit Oxfam jótékonysági szervezet indította, a kihívás lényege pedig nem más, minthogy a résztvevők egy teljes hónapig csakis másodkézből vásárolhatnak ruhákat. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet a fast fashion okozta súlyos környezeti károkra és az ott dolgozó emberek kizsákmányolására. Úgyhogy minannyiótokat arra buzdítok, hogy vegyetek részt a Second Hand Septemberben, legyetek tudatosak vásárláskor, olvassatok utána a témának, posztoljatok és beszéljetek róla barátokkal, ismerősekkel. És most, lássuk milyen kincsekre bukkantam másodkézből az elmúlt félév során.




Ezúttal is sikerült néhány remek ruhát kifognom. A kantáros nadrágokat nagyon szeretem, viszont elég nehéz megtalálni belőlük a tökéleteset, ami méretben, fazonban, színben és anyagban is megfelel, úgyhogy nagyon örültem, amikor ráleltem erre a rózsaszín darabra, ami ráadásul remekül illik a tigrises-virágos ingemhez is. A fekete virágos felső pedig némi költői túlzással, de abszolút szerelem volt első látásra. Nagyon jó a fazonja, gyönyörű a csipkerátét, a nyitott hátnak köszönhetően pedig a fekete szín ellenére is ideális viselet a nyári melegben.



Ahogy az talán a mostani szerzeményekből is kiderül, a buggyos ujj egy visszatérő elem a gardróbomban. A tavaszi és nyári hónapok ellenére főleg hosszú ujjú felsőket találtam ebben a kategóriában és nehezen is választanék kedvencet közülük. Egyrészt ott van a rosegold beütésű, színváltós (!) cropped felső, a szögletes nyakkivágású aranyszínű hosszú ujjú, és a fehér fűzőjellegű body. Szerettem volna venni egyébként egy rendes fűzőt is, amit ruhák és blúzok felett tudnék viselni, ám nem jártam eddig szerencsével, úgyhogy ősszel is folytatódik a vadászat.



Nadrágok téren kivételesen nagy szerencsém volt nyáron. Szinte soha nem találok tökéletesen passzoló nadrágokat idén nyáron viszont rögtön háromra is rábukkantam, így sikerült beszereznem egy farmershortot (ha hiszitek, ha nem, ez az alapdarab évek óta hiányzott a szekrényemből), egy világos, alul bővülő fazonú farmernadrágot és hosszú idő után végre a bikershortot is kihúzhattam a kívánságlistámról.





Az elmúlt másfél évnyi állandó home office arra késztetett, hogy alaposabban is szemügyre vegyem az otthoni ruháimat. Szeretek reggelente legalább alapszinten elkészülni, tehát minimum, hogy átveszem a pizsamát, de még jobb, ha olyan ruhába bújok, ami nemcsak hogy kényelmes, de szuperül is érzem magam benne. Itt jön a képbe ez a csodás diszkó hangulatú jumpsuit, amit bár a nyári kánikulában nem igazán volt alkalmam hordani, most ősszel jó párszor be fogok vetni. 



Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon, 
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.

  • 8 Comments

 


Elmúltak a forró, nyári napok, ami csak egy dolgot jelenthet: időszerűvé vált, hogy újra összeszedjem az elmúlt három hónap olvasmányait. Idén nyáron összesen 17 könyvet fejeztem be, ami több, mint 4000 oldalt tesz ki, így ezzel megdöntöttem az új személyes rekordomat a blog indulása óta. A június volt egyébként a legerősebb olvasós hónapom, összesen 7 könyvet sikerült befejeznem, ami szuper érzés volt az átlag 4-5 könyvem után. De ami ennél is fontosabb, hogy mennyi remek új könyvvel ismerkedtem meg a nyár folyamán. Lássuk is a listát.

Sylwia Chutnik: Női ​zsebatlasz
Sylwia Chutnik: Női ​zsebatlasz
Szeretek különböző országok irodalmával ismerkedni és hosszú távú célom, hogy egyszer minden országból elolvassak legalább egy művet. Ezt a nyarat egy lengyel regénnyel indítottam, mely társadalomkritikáról és női sorsokról szól.  Négy Mariát ismerhetünk meg, négy különböző sorsot, amik akár lazán összekapcsolódó, önálló novellákként is megállják a helyüket. Az első két történet ütött a legjobban szíven, brutálisan és fájdalmasan őszinte, kendőzetlenül mutatja be ezeknek a nőknek a tragikus életét. Nem egy könnyű olvasmány és ami még tapinthatóbbá tesz, hogy a magyarok számára ez a lengyel közeg nem is cseng olyan idegenül, akár itt is játszódhatna a regény.
Ana Gallo · Katherine: Quinn Kis ​kedvencek és híres gazdáik
Ana Gallo · Katherine: Quinn Kis ​kedvencek és híres gazdáik
Az alapötlet nagyon aranyos, jó volt megismerni a híres művészek, tudósok és írók háziállatait és megtudni, hogyan hatottak a kis kedvencek a munkáikra. Ami a legnagyobb hibája, hogy kicsit két világ között lóg a könyv, nem tudja eldönteni, hogy kihez szeretne szólni. Gyerekek számára a nyelvezet és helyenként a témák is túl bonyolultak – nem tudom, melyik kilencéves érti meg a pszichoanalízis "tudattalan okok feltárásán alapuló elmélet" definíciót. Felnőtteknek ellenben túl kevés és felületes ez az információmennyiség. A hírességek listája is érdekes. Az olyan nevek, mint Einstein, Dalí, Picasso és Mozart még a gyerekek számára is ismerősen csenghet, ám Georgia O’Keeffe és Dorothy Parker még nekem is teljesen ismeretlen volt eddig. Külföldön bizonyára híresebbek, mint hazánkban (Dorothy Parkertől például magyar nyelven még egy műve sem jelent meg), ám biztos vagyok benne, hogy például II. Erzsébet királynő a corgijaival jobb választásnak bizonyult volna. 
Sztercey Szabolcs: Plüssbolygó
Sztercey Szabolcs: Plüssbolygó
Kellemes meglepetés volt Sztercey Szabolcs verseskötete, nem számítottam rá, hogy ennyire fogom élvezni. Fő témáit a család, családi szerepek, gyerekek, kapcsolatok és meglepő módon a szülés képezik. Mondok két példát. Az Erasmus egy vendéganyáról szól, aki egy másik család tagja lesz, mert "Kíváncsi volt, hogy milyen másokat is szeretni, nem csak azokat, akiket muszáj". Felolvas a kisfiúnak, szeretkezik a férjjel, az ottani feleség pedig hátulról figyel és csak ritkán javít bele. Strasberg módszerben több párhuzamos kapcsolatot tart fent egymással egy pár. Ha valamelyikben szakítottak, mentőhálóként ott volt egy másik, így úgy tűnt, soha nem veszíthetik el egymást. Kezdő versolvasóknak is ajánlom a kötetet, pláne ha érdekesnek tűnnek a fent felvázolt témák. 
Daphne du Maurier: A ​Manderley-ház asszonya
Daphne du Maurier: A ​Manderley-ház asszonya
Már a második fejezetben teljes levett a lábamról, a lelkesedésem pedig később sem apadt, szinte faltam az oldalakat. Különösen tetszett a regény nyelvezete és a mód, ahogyan du Maurier megfestette ezt az idillisztikusnak tűnő ősi, ugyanakkor baljóslatú kastélyt. A pszichológiai oldala is rendkívül érdekes, ami önmagában is megérne egy mélyreható elemzést. A történet sokáig ráérősen halad, megismerjük a ház lakóit, a rokoni és baráti kört, eltöltünk velük pár délutánt és vacsorát, a bál után viszont nagyon gyorsan beindulnak az események és nem tudtam lerakni a könyvet. Bár sok kritikát láttam megfogalmazni a névtelen elbeszélő karakterét illetően a gyávasága, bénázásai és mindenekfelett a borzasztó önérdekképviselete miatt, én nem tudtam rá haragudni. Még a  legrosszabb, kétségbeesett gyerekként viselkedő pillanataiban is együtt éreztem vele és szerintem a személyisége illetve fiatal kora miatt érthető, hogy ennyire elveszett ebben az új környezetben. 
Junot Díaz: Oscar ​Wao rövid, de csodálatos élete
Junot Díaz: Oscar ​Wao rövid, de csodálatos élete
Vakon vágtam bele Junot Díaz regénybe, így nem igazán tudtam, hogy mire számíthatok. Mint utóbb kiderült, a dominikai diktatúra környékén játszódó családregényről van szó, a központi karakterünk pedig, Oscar Wao, egy túlsúlyos nörd és könyvmoly. Szimpatikus volt a regény közvetlen hangvétele és különösen örültem az izgalmas, jól megírt lábjegyzetnek is, a Trujillo-rezsimről ugyanis igen hiányosak az ismereteim. A sors egyébként úgy hozta, hogy nem sokkal a regény elolvasása előtt néztem meg két Ted-ed videót is erről a témáról, így legalább némi alapfogalmam volt Trujillo kegyetlen és brutális diktatúrájáról. Ezzel szemben a hátul található szójegyzék már kevésbé szerencsés és az olvasást is nehezítette, hogy gyakorlatilag pár oldalanként vissza kellett lapozni. Ami még igazán érdekes volt az a rengeteg geek-utalás, csak azt bánom, hogy számomra sok minden elveszett, a szerepjátékokról például fogalmam sincs.
Kelly Barnhill: The ​Girl Who Drank the Moon – A lány, aki holdfényt ivott
Kelly Barnhill: The ​Girl Who Drank the Moon – A lány, aki holdfényt ivott
Bár ritkán olvasok fantasyt (pláne kortárs ifjúsági fantasyt), de annyi jót hallottam erről a könyvről, hogy muszáj volt elolvasnom. Ha másért nem is, akkor a címért, mert ez már önmagában is vonzóvá tette a könyvet. Nosztalgikus érzés volt boszorkányokkal, mocsári szörnyekkel és sárkányokkal találkozni. Visszarepített az általános iskolás időkben, amikor kezdő olvasóként csak varázslatról szóló könyveket vettem kézbe, ugyanis - mint a legtöbben akkoriban - hatalmas Harry Potter-lázban égtem. De hiába a nosztalgia, mégsem sikerült igazán mélyen kapcsolódnom a könyvhöz. Nálam abszolút az "egyszer jó" kategóriába esett; nincs benne semmi égbekiáltóan zavaró, viszont nincs is benne semmi, amit igazán magával ragadott volna. Pedig az ötletek tetszettek benne, szóval talán egy másik körítéssel, más stílusban jobban csúszott volna. Mindenesetre kikapcsolódó olvasmánynak tökéletes volt a Balatonra.  
Amanda Lovelace: Amikor ​a hercegnő menti meg önmagát
Amanda Lovelace: Amikor ​a hercegnő menti meg önmagát
Amanda Lovelace debütáló kötetére nézve rögtön Rupi Kaur jutott eszembe. Ez már önmagában is felkeltette az érdeklődésemet, a hercegnős téma pedig kifejezetten szimpatikus volt. Viszont azt hiszem, kezdek ráébredni arra, hogy az instaköltészet nem feltétlenül az én műfajom. Tetszettek a kötetben érintett témák (erőszak, étkezési zavar, feminizmus) és az őszintesége is, de néhol egyedül az érzéseket tudtam díjazni, magát a kivitelezést gyengének találtam. Mintha befejezetlen, még vázlatos verseket olvasnék. Rupi Kaur sem kötetét sem szerettem maradéktalanul, de a versei mögött mégis több ötletességet fedeztem fel. Magát a hercegnős tematikát is jobban fel lehetett volna használni, mert rengeteg potenciál és játéklehetőség rejlik magában az ötletben. 
Kurt Vonnegut: Börleszk
Kurt Vonnegut: Börleszk
Nyáron egy újabb kimaradt Vonnegut regényt pótoltam be. Kissé félve kezdtem neki, ugyanis az elmúlt pár évben olvasott könyvei nem igazán nyerték el a tetszésemet. A Börleszknek már a története is igazán érdekesen hangzott, pláne mai szemmel nézve. A regényben szó esik a "Nincs többé magány" jelszóval létrejött mesterséges nagycsaládokról, az USA elnökségének széteséséről és Kína emberkicsinyítő kísérletéről, aminek célja, hogy az emberek kevesebb ennivaló és ruhával is beérjék. Egyszerre volt bizarr, szórakoztató és elgondolkodtató, egyszóval minden, amiért Vonnegutot szeretjük. Mégis azt hiszem, ezen a ponton lassan kénytelen vagyok szembenézni a ténnyel, hogy Vonnegut könyvei már nem szólítanak meg ugyanúgy, mint régen. Ennek ellenére élvezetes olvasmány volt és nyugodt szívvel tudom ajánlani akár első Vonnegut regénynek is.
Mario Puzo: A ​Keresztapa
Mario Puzo: A ​Keresztapa
A filmeket még sok-sok évvel ezelőtt láttam, de mivel igencsak homályosak voltak az emlékeim, gondoltam, nem árt újra feleleveníteni a történetet. Ez annyiban mindenképpen előnyt jelentett, hogy nem tudtam megjósolni, milyen mederben fognak haladni az események, így ugyanolyan izgalmas és fordulatos maradt a regény is. Meg is lepődtem, hogy mennyire élveztem, ugyanis (ahogy eddig talán már feltűnhetett a könyves bejegyzéseimből), elég ritkán kerül a kezeim közé bármilyen bűnügyi, akció könyv. A filmek újranézését követően nagyon is szembeötlő volt, hogy mennyivel árnyaltabbak a karakterek és milyen gazdag háttértörténettel rendelkeznek még a legkisebb mellékszereplők is. Nagyon sok újat adott nekem a történethez, úgyhogy abszolút megéri elolvasni a regényt, akkor is ha rengetegszer láttátok már a filmeket.
Donatella Di Pietrantonio: A ​visszaadott lány
Donatella Di Pietrantonio: A ​visszaadott lány
Hogyan birkózhat meg egy kislány azzal a ténnyel, hogy jóformán mindenféle magyarázat nélkül szülei visszaadják őt eredeti szüleinek és megszokott életéből kiszakítva hirtelen vidéken találja magát idegenek között? A helyzet igencsak komplikált, pláne egy gyerek szemszögéből, aki értetlenül áll a változások közepette. A regény minden lapját átjárja egy szomorkás hangulat, amiben keveredik a nosztalgia, a megbánás és a tehetetlenség érzete. Tetszett, hogy a visszaemlékező felnőtt szempontjából ismerjük meg a történetet, akit már nem vakít el a féktelen düh, ugyanakkor még mindig érződik benne az a keserűség, ami bizonyára egész életében el fogja kísérni. 
Michel Houellebecq: A ​harcmező kiterjesztése
Michel Houellebecq: A ​harcmező kiterjesztése
Kisregény az elidegenedésről, melynek a hangulata kezdetben Palahniukra emlékeztetett, ám sokkal céltalanabb és eseménytelenebb, ráadásul hiányzik belőle az a fajta fun és őrültség, amit Palahniuk regényeiben annyira szeretek. Helyette van egy nagy adag pánik, félelem és bénultság. Hősünkből teljesen hiányzik az aktív, tudatos cselekvés, hiszen az ő szavaival élve, "minden cselekvési kísérlet eleve kudarcra van ítélve". Sodródik, élvezet nélküli pótcselekvések sora kíséri mindennapjait, miközben kritikus, éles megállapításokat tesz a társadalomról és az emberekről egyaránt. Szélsőségek véleményeket képvisel, viszont együtt tudtam érezni a társadalomtól való viszolygásával. 
Meik Wiking: Az ​emlékteremtés művészete
Meik Wiking: Az ​emlékteremtés művészete
Pár évvel ezelőtt Meik Wiking első, Hygge könyve igazán nagyot szólt és egy teljesen új életmódkönyvtrendet indított el. Megkaptuk a skandináv boldogság minden formáját: jött a lagom, sisu, fika és a lykke.  Bár könnyen tudtam azonosulni a kuckózós, gyertyafényes estékről szóló hyggével, a tartalom mégiscsak kevéskének bizonyult, így a szerző második könyvét, a Lykkét teljesen águgrottam. Az emlékteremtés művészetének mégis sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Rengeteg érdekességet és hasznos információt tartalmazott a könyv, szívesen olvastam a különböző kísérletekről és az emlékezéssel kapcsolatos kutatásokról. A sok személyes történet és anekdota által pedig nemcsak informatív, de még szórakoztató is volt.
A filozófia nagykönyve
A filozófia nagykönyve
Ez a könyv az idei év egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt, ami elkerülhetetlenül összeforrt számomra a 2021-gyel ugyanis február elejétől kezdve egészen augusztus végéig végigkísért. És miért haladtam vele ilyen lassan? Nos, gyakorlatilag tankönyvnek használtam szövegkímelőkkel és jegyzetekkel kiegészítve. Azért is döntöttem el az év elején, hogy több nonfictiont szeretnék olvasni, hogy új dolgokat tanulhassak, a filozófia pedig egy olyan terület, amit nagyon izgalmasnak tartok, mégis felületesek az ismereteim. Alaptudás megszerzésére kiváló a könyv, az ókortól egészen a kortárs filozófiáig nyújt áttekintőt és nem ragad le az európai gondolkodóknál, több afrikai és ázsiai filozófussal is megismerkedtet. Bár persze nem helyettesíti az eredeti művek elolvasását, a hatására több filozófiai mű is a várólistámon landolt, amikről itt is be fogok majd számolni. Jövőre talán már jöhet a A pszichológia nagyköve is.
Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy
Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy
Rajongtam érte, a nyár egyik kedvenc olvasmánya volt. Gyakorlatilag minden szempontból tökéletes; tökéletes cím, borító, történet és stílus. A narráció a regény egyik legkülönlegesebb eleme, minden fejezet más-más nézőpontból kerül elmesélésre. Megszólalnak a viharfelhők, az erdei gombák, a több száz éve megölt boszorkányok szelleme, egy őz és még a Pireneusokat alkotó kőzetlemezek is, amint az évmilliók alatt megannyiszor átalakulnak. Mindeközben pedig egyszerre keveredik benne a misztikum, a katalán hiedelemvilág és a véres történelem. A történet abszolút másodlagos szerepet tölt be és bár a végére szépen lassan összefonódnak a szálak, összességében mégis kissé darabos maradt. Szívesen elidőztem volna még ebben az elzárt mágikus realista világban, hogy még több időt együtt tudjak tölteni a hegyek szellemeivel. 
Virginia Woolf: A ​világítótorony
Virginia Woolf: A ​világítótorony
A világítótoronyban a tényleges, kézzel fogható történet, ha lehet, még inkább a háttérbe szorul, mint Irene Solà esetében. A világítótorony ugyanis nem más, mint egy utazás a lélek útvesztőjébe. Maga a cselekmény minimális, egy fiú és az anyja el akar látogatni másnap a világítótoronyhoz, ám a kirándulás úgy fest, nem fog teljesülni a közelgő rossz idő miatt, így a nap hátralevő részében a társaság tagjai sétálnak, beszélgetnek és vacsoráznak. De nem is a cselekményen van a hangsúly, hanem a lelki történéseken no meg a gyönyörű nyelvezeten. Hiába, kissé befelé forduló, introspektív augusztusom volt, könyvek terén legalábbis egész biztosan. Virginia Woolf egyébként az a szerző, akit meg kellett tanulnom élvezni és akit kifejezetten lassan szeretek olvasni. Elmélyülős hangulatot igényel és örülök, hogy megtaláltam hozzá a megfelelő pillanatot.
Elizabeth Barrett Browning: Portugál ​szonettek
Elizabeth Barrett Browning: Portugál ​szonettek
Elizabeth egész életében rengeteget betegeskedett, ám negyvenévesen megismerte az igaz szerelmet és hozzáment a szintén költő Robert Browninghoz, aminek következtében apja kitagadta őt a családból. Erről a szerelemről szól a Portugál szonettek kötet, amit sokan a világirodalom legszebb szerelmes verseinek tartanak. Bizonyára én is jobban tudtam volna őket élvezni, ha a könyvtárban a megfelelő kiadást veszem le a polcról. A 2009-es Czike Sándor fordítás ugyanis nagyon nehezen csúszott. Furcsa volt és zavaros, és sajnos a kötet végére se sikerült megbarátkoznom a stílusával. A neten böngészve azonban elolvastam néhány szonettet Kardos László fordításában is és teljesen más élményt nyújtott, ég és föld a kettő. Az ő verziójában már imádtam a szonetteket, tényleg csodaszépek, úgyhogy egész biztosan újra fogom olvasni ezt a kötetet a megfelelő fordításban.
Raymond Carver: Befognád, ​ha szépen kérlek?


Raymond Carver: Befognád, ​ha szépen kérlek?
Első kötetem az amerikai minimalista próza egyik meghatározó figurájától. A novelláiban nem sorsfordító pillanatokkal dolgozik, hanem egyszerű, mindennapi helyzetekkel. Egy párnak a tökéletesnek látszó szomszédok lakására kell vigyáznia, amíg azok nyaralnak; egy porszívóügynök el akarja adni legújabb terméküket; egy apa, akinek szétcsúszik az élete, kiteszi a gyerekek kutyáját az út szélére, hogy legalább egy valami felett visszaszerezze az irányítást. A stílusa szenvtelen, tárgyilagos és bár érezni a mindezek mögött meghúzódó szomorúságot és kiüresedést, több szöveg is súlytalan maradt a számomra. Azért volt pár jó novella is, kedvenceim a Nem ők a férjed, Bicikli, muszkli, cigi és a címadó Befognád, ha szépen kérlek. Nem avattam új kedvenc szerzőt, ettől függetlenül szerencsét próbálok majd a Kezdők kötetével is.

Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon, 
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.

  • 5 Comments

Hello


Petra

Szeretek reggelente olvasni egy pisztáciás kávé mellett, naplót írni apró rajzokkal kiegészítve, finomakat főzni némi borral és többet tanulni az egészséges, fenntartható életmódról.
A Csészefolt ezekről a dolgokról szól.
cseszefolt@gmail.com

social media

  • facebook
  • instagram
  • youtube

Legolvasottabb

  • 10 dolog, amit már nem vásárolok
  • 22 dolog, amit nem fogok 2022-ben vásárolni
  • Nyári turis szerzemények | Haulternative
  • Kedvenc turis ruháim az elmúlt félévből | Haulternative
  • Hagyományos borotva - tapasztalatok és vélemény

Blogarchívum

  • ►  2022 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (2)
    • ►  január (2)
  • ▼  2021 (20)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ▼  szeptember (3)
      • Vissza az iskolába | iskolai történetek és dark ac...
      • Nyári turis szerzemények | Haulternative
      • Nyári olvasmányaim | 2021
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (2)
  • ►  2020 (24)
    • ►  december (1)
    • ►  november (2)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (3)
    • ►  április (4)
    • ►  március (2)

instagram

Created By ThemeXpose | Distributed By Blogger

Back to top