Bár nem hiszek a szó szoros értelmében vett tökéletes zero waste életmódban, ahol tényleg semmilyen szemetet nem termelünk, rengeteg eszköz segíthet minket abban, hogy csökkentsük az általunk termelt szemetet. Korábban már összeírtam a jelenleg is alkalmazott környezetbarát és zero waste praktikáimat, de még van bőven hova fejlődnöm, így most azokat a dolgokat szedtem össze, amik még teljesítésre várnak a zöld bakancslistámon. 

A vegyszermentes takarításra valló átállás lesz az egyik legnagyobb lépés a környezettudatosabb életmód felé. Már most is környezetkímélő tisztítószereket vásárolok a boltban, ám a műanyag csomagolás kiküszöbölése végett szeretnék átállni a házi készítésű tisztítószerekre. Rengeteg egyszerű, könnyen elkészíthető receptet találtam már az interneten, ráadásul az sem hátrány, hogy az ecetes és szódabikarbónás takarítással még spórolni is lehet. Persze a kísérletezésekről a blogon is be fogok számolni. ;) 

Ezzel párhuzamosan szeretnék átállni a hulladékmentes mosogatásra. A luffa szivacs a megszokott műanyagszivacsok komposztálható alternatívája, míg a kókuszrost mosogatókefe a dörzsit hivatott kiváltani, mely a kókusz kemény belső héja és a külső barna háncs közötti anyagból készül. A leírások szerint ez akár a makacsabb szennyeződések ellen is jól használható, de vannak más puhább, növényi rostokból készült kefék is. Nagyon szimpatikusak ezek az eszközök, már csak azért is, mert sokkal letisztultabbak és stílusosabbak, mint az élénk sárga műanyag szivacsok.

Egy ideje szemezek a méhviaszos kendővel, ami az alufóliát és a folpackot helyettesíti. Én mondjuk általában ételtárolókat használok vagy egy másik tányérral szoktam lefedni a tálakat a hűtőben, de úgy gondoltam, praktikus lenne, ha sajtot, szendvicset vagy pékárút szeretnék elcsomagolni. A csomagolásmentes és a zöld boltok is árulják a színes, mintás kendőket, de akár házilag is elkészíthetőek, ráadásul nem is tűnik olyan ördöngösnek. Nem kell hozzá más, csak pamutvászon textildarab, méhviasz és sütőpapír. Jó kis hétvégi DIY programnak tűnik.

Szeretnék csomagolásmentesen vásárolni, ami a mostani helyzetben kissé nehézkes, de ha minden visszaáll a megszokott kerékvágásba, akkor elkezdem aktívan látogatni a csomagolásmentes boltokat. A kimérős liszt, cukor és tészta vásárlása mellett szeretném teljesen elhagyni a filteres teákat és a zacskós popcornokat. Mindkettőt előszeretettel fogyasztom, viszont olyan sokrétű csomagolásban árulják őket, hogy az szinte már ijesztő. Addig is az egyszerű, lábasban kipattogtatható popcornt választom a hipermarketekben, hiszen már ez is egy előrelépés a mikrós változatokhoz képest. 

A kulacs és a hordozható fém evőeszközök beszerzése is várat még magára, hiszen mostanság nem járok el gyakran otthonról. A kulacs magától értetődő, a kisboltokban nem biztos, hogy találok üveges italokat, hiszen sokszor még a bevásárlóközpontokban is keresnem kell őket, de a legfrusztrálóbb, amikor egy beülős étteremben is csak műanyag evőeszközöket biztosítanak. Hogy ezt elkerüljem, szeretnék magamnál tartani egy hordozható evőeszköztartót, így nem érhetnek kellemetlen meglepetések, ha a városban eszek.

Szeretnék átállni a komposztálásra is valamilyen módon. Jelenleg a belvárosban lakok, nincs kertem, sem pedig teraszom, és a konyha se olyan hatalmas, így lehet, ez a terv is későbbre marad. Remélem, ha visszaköltözök a külvárosba, könnyebben meg fogom tudni oldani, de ha más nem, a közösségi komposztálás bizonyára jó megoldás lenne. Valaki egyszer azt ajánlotta, hogy ebben az esetben érdemes addig is a szerves hulladékot a fagyasztóban tárolni, így a szaggal sem lenne gond. Ki tudja, hátha működne a dolog.

A krémdezodorra történő váltás lesz a következő lépés a fürdőszobában. Itt állok a legjobban; a szappant, szilárdsampont, fémborotvát, fafogkefét, arctisztító korongokat és intim kelyhet már kipipálhatom a listámról. A fogkrémemet és a kozmetikumaimat viszont nem hiszem, hogy lecserélném, ezekre nagyon érzékeny vagyok, így ott nem szívesen vágnék bele kísérletezgetéseke. Ami pedig a krémdezodort illeti, első körben megnézem, hogyan teljesítenek a bolti változatok, aztán meglátom, hogy szeretnék-e otthon saját dezodor készítésével is próbálkozni. 

Az otthon töltött idő is lehet izgalmas és változatos, hiszen a négy fal között is rengeteg lehetőség van szórakozásra, önfejlesztésre és közös programok szervezésére a szeretteinkkel – mindezt persze úgy, hogy betartjuk a távolságtartás szabályait. Összegyűjtöttem néhány ötletet, amikkel kicsit színesebbé lehetne varázsolni a monoton mindennapokat anélkül, hogy el kellene hagyni a házat.

Radikálisan megnőtt a megnézett filmjeim listája az elmúlt hetekben és gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Némi változatosságot hozhat Netflix Party funkció, ahol online sorozatmaratonokat lehet szervezni a barátokkal, de akkor sem kell kétségbeesni, ha nincs Netflix előfizetésed. Április 21-én ugyanis elindul a Budapesti Távmozi, ahol online közvetítések formájában az új mozipremierek és a fesztiválok is elérhetőek lesznek. De ha szeretnétek filmajánlót is olvasni, akkor kövessétek a blog Facebook oldalát, ahova hamarosan kikerül egy lista a karantén ideje alatt megnézett kedvenc filmjeimből.

Olvasás

Számomra a reggeli olvasás egy csésze kávé vagy tea mellett a tökéletes napindító program, amikor még minden csendes és tudom, hogy van egy nyugodt félórám, mielőtt elkezdeném a napot. A legtöbben időhiány miatt hanyagolják az olvasást, így a karantén egy jó alkalom lehet (újra) megszeretni a könyveket. Szerencsére a MEK oldalán közel 20.000 könyv közül válogathatunk, köztük olyan klasszikusokat is találhatunk, mint a Büszkeség és balítélet, de a DIA weboldalát is érdemes böngészni, ha inkább kortárs regényhez lenne kedvünk.

Ha eddig nem történt volna meg, itt a remek alkalom elvégezni a nagytakarítást és szelektálást. Szuper motivációt nyújthatnak Marie Kondo könyvei, de ha nincs kedved a témáról olvasni, a Tidying Up with Marie Kondo Netflixes sorozat és a végtelen mennyiségű decluttering YouTube-videó is megadja a kellő löketet. Érdemes egyébként a lakás minden zugát átnézni és kiszelektálni a lejárt élelmiszereket, a soha nem használt konyhai kütyüket és a fiókokban felgyülemlett papírhalmokat. Ha pedig mindezzel megvagy, ne feledkezz meg a digitális lomtalanításról sem. Hidd el, utána sokkal jobban fogod magad érezni.

A főzés talán a kedvenc technikamentes tevékenységem. Nemcsak pihentető, de szinte rögtön élvezhetjük is munkánk gyümölcsét. Az utóbbi hetekben rengeteg új recepttel kísérleteztem, élvezem az új ízeket, a szezonális zöldségeket és gyümölcsöket és örömmel nézem a karanténkonyha legújabb alkotásait a közösségi oldalakon. Bátran vesd bele magad és próbálj ki valami újat, még akkor is, ha korábban nem tevékenykedtél aktívan a konyhában. 

A kertészkedés remek alkalmat biztosít arra, hogy aktívan pihenj egy kicsit a szabad levegőn. Nem csak a lelassításban segít, több kísérlet is bizonyította már, hogy stresszoldó hatással bír és csökkenti a szorongást. Úgyhogy ültessünk és ápoljuk a növényeinket. Ehhez még kerthez sincs feltétlenül szükség, a szobanövényeink gondozása ugyanúgy pozitív hatással bír. Mi például beszereztünk egy tucat fűszernövényt, próbálkozunk az avokádó csíráztatásával és hamarosan kipróbáljuk a fokhagyma termesztést is az ablakpárkányon.

Virtuális találkozások

Levélírás

Lehet, kissé ódivatúnak hangzik a levélírás, de egy jó alkalom arra, hogy új emberekkel ismerkedj meg. Régebben a Moly oldalán kerestem levelezőtársat, de nemrég találtam egy nagyon érdekesnek hangzó játékot is. A Kind Words anonim levelek küldésére szolgál, ahol leírhatod az aggodalmaid, az érzéseid, amikre támogató, kedves szavakat, tanácsokat kapsz. Még nem próbáltam, de az eddigi visszajelzések alapján egy nagyon támogató, pozitív közösségről van szó.

Naplóírás

Tanulás

Ez az egyik leghasznosabb módja a felszabadult idő felhasználására, hiszen végre időt szánhatsz arra, fejleszd önmagad. Ha elég energiát érzel hozzá, kezdj nyelvet tanulni, frissítsd fel a megkopott német vagy francia tudásod, tanulj meg varrni, videót szerkeszteni vagy fejleszd a konyhai tudásod. Mindenhez fogsz találni online kurzusokat, előadásokat, de talán még jobb, ha az ismerőseid közül kéred valaki segítségét, így összekötheted a kellemest a hasznossal.

A túlhajszolt mindennapokban megnőtt a csend, harmónia és az egyszerűsítés iránti igény, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az utóbbi években egyre többet lehet hallani a minimalizmusról, a KonMari-metódusról vagy az olyan trendi skandináv életmódokról, mint a hygge vagy a lagom. Úgy tűnik, egyre többen keressük a titkot, ami által kiteljesülhetünk és egy egészségesebb, teljesebb életet élhetünk. A slow living ebben nyújt segítséget; egy olyan átfogó világszemlélet kínál, ami az élet összes fontos területén alkalmazható.

A mozgalom 1986-ban indult Olaszországból, amikor a gasztroblogger Carlo Petrini fellépett egy gyorsétterem megnyitása ellen a római Spanyol Lépcsőknél. Így jelent meg a mozgalom első ágazata, a slow food, aminek fókuszában a főzés, a helyi termékek fogyasztása és a lassú, élvezettel teli étkezés áll, mely egy fontos szociális eseményként értékelődik fel. Az évek alatt további ágazatokkal bővült a slow mozgalom, mint a slow work, slow health, slow travel, vagy a slow sex. Mindegyik ágazat izgalmas, új nézőpontokat rejt magában, ám ezeket érdemesebb lenne különálló bejegyzéseken keresztül boncolgatni a későbbiekben.

Általánosságban annyi viszont megállapítható, hogy a slow living egy olyan fenntartható életmód, amely az életünkre, az egészségünkre és a környezetünkre is pozitív hatással bír. Az egyensúly megtalálásáról és a valódi értékekről szól. A minimalizmushoz hasonlóan szembehelyezkedik a fogyasztói társadalom tömeges termelésével és helyette a helyi, kézműves termékeket részesíti előnyben. De míg a minimalizmus a hangsúlyt a tárgyakra helyezi, addig a slow living az időre fókuszál.

A közhiedelemmel ellentétben a slow mozgalomnak nem az a lényege, hogy mindent lassítsunk le, hanem a megfelelő tempó megtalálása a cél, a tudatos jelenlét, ami által kiélvezhetjük és átérezhetjük a pillanatot. Fontos, hogy bármit teszünk, legyünk jelen, figyeljünk a mozdulatainkra, a folyamatra, még akkor is, ha csak mosogatunk. A felgyorsult világban már természetesnek tűnik a folyamatos sietés, kapkodás, a stresszes mindennapok pedig elfojtáshoz, szorongáshoz és rengeteg egészségügyi problémához vezethetnek. Ez a szüntelen feszült tempó és pörgés, a multitaskingra való törekvés az emberi szervezetnek sem természetes, és könnyen lehet, hogy a testünk hiába küldi az apró jelzéseket, ahhoz is túl elfoglaltak vagyunk, hogy ezt észrevegyük.

Annyira szerves része lett az életünknek a folyamatos gyorsaság, hogy a legtöbben már nem is tudjuk, hogyan lassítsunk el. Ebben hatalmas segítséget nyújthatnak azok a tevékenységek, amik örömet okoznak és amik kiszakítanak a monoton hétköznapokból. Nekem ilyen például a főzés, hiszen "[...] egy olyan nap után, amikor semmi sem volt biztos, de ezt úgy értsd, hogy tényleg semmi, hazajövök és holtbiztosra vehetem, hogyha összekeverek tojássárgáját, csokit, cukrot és tejet, abból sűrű krém lesz. Jelent némi vigaszt."¹ És tényleg. A teljes főzési folyamatot élvezem és képes vagyok minden figyelmemet az adott feladatnak szentelni, ami egész meditatívan hat.

Most húsvétra például sós perec készült, de nem ám akármilyen, hanem nagymamám sós perece. Még véletlenül se nevezhető gyorsnak, több óráig tart az elkészítése és nekem, mivel most készítettem el először tapasztalt segítség nélkül, négy-öt órába telt, mire mindennel végeztem. Már rég lement a nap, amikor még mindig sodortam a ruganyos tésztadarabokat, hogy eltaláljam az ideális vastagságot. A végeredmény viszont önmagáért beszélt. Hihetetlen boldogság és büszkeség töltött el, ahogy a megrakott tányérra pillantottam, ami mondanom sem kell, messze lekörözte a boltban kapható zacskós társait.

És bár a slow food vonal egész jól megy a gyakorlatban, még rengeteget kell tanulnom, hogy milyen további megoldásokkal tudnám az életemet lelassítani. A legnagyobb kihívás a számomra, hogy folyamatosan maximális teljesítményt szeretnék nyújtani és néha abba a hibába esek, hogy a teljes napomat betáblázom a legkülönbözőbb feladatokkal, anélkül, hogy hagynék magamnak időt a pihenésre és a regenerálódásra. Régebben a szabadidőmben is sokszor három-négy dolgot csináltam egyszerre; YouTube videókat hallgattam, miközben párhuzamosan szerkesztettem a fotóimat és készítettem a másnapi ebédet. Persze ez többet árt, mint amennyit segít, de már tudatosan keresem azokat az alkalmakat, amikor tudom, hogy képes vagyok csak az adott tevékenységre fordítani a figyelmem és már az sem zavar, ha nem szól a háttérben folyamatosan valamilyen háttérzaj.

Úgyhogy értékeljük a lassúságot és a csendet. Lehet, hogy kezdetben különösnek, ingerszegénynek fog hatni, de idővel megtapasztaljuk, hogy ezáltal csak többek leszünk. Ha megszüntetjük a zavaró tényezőket és megtanulunk önmagunkra figyelni, jobban megérthetjük az érzéseinket, vágyainkat és a félelmeinket. Ha szeretnénk teret adni a csendnek, üljünk le meditálni vagy írjunk naplót. Lassítsuk le a mindennapokat és élvezzük az adott pillanatot, hogy több minőségi időt tudjunk tölteni szeretteinkkel és azokkal a dolgokkal, amik igazán boldoggá tesznek.

Azok közé tartozom, akik szívesen maradnak otthon és akiknek nem idegen a home office koncepciója sem. A munkahelyemen engedélyezik, hogy legalább heti egy alkalommal otthon maradjunk, de a jelenlegi helyzet miatt immár három hete kötelező jelleggel dolgozik otthonról az egész iroda. Azóta gyakorlatilag csak a bevásárlás miatt hagytam el a lakást, de bármennyire is örül az introvertált énem, változtatnom kellett néhány szokásomon, hogy motivált és hatékony tudjak maradni a korlátozások ellenére is. 

Az első pár napban csábítónak tűnt, hogy egész nap pizsamában maradjak, de rövidesen rájöttem, hogy a produktivitásomra a legkevésbé sincs jó hatással. Azóta ugyanúgy szakítok időt a reggeli készülődésre, mint egy átlagos munkanapon és már ez az apró változtatás is hatalmas javulást eredményezett a közérzetemben. Ha nincs is kedvem különösebben kiöltözni, a minimum, hogy lecserélem a pizsamámat egy másik kényelmes otthoni ruhára, hogy ne maradjak egész nap ugyanabban a szerelésben. Személy szerint szeretem felvenni otthonra is a kedvenc virágos ruháimat vagy a kimonómat, hiszen így sokkal jobb hangulatban indulok neki a napnak. Olykor az is előfordul, hogy ékszert hordok vagy befonom a hajam, hiszen most van idő kísérletezgetni. Fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben — anélkül nehéz nekikezdeni bárminek is.

Az elmúlt hetekben megtapasztaltam, milyen sokat számít, ha kijelölök magamnak egy dolgozósarkot otthon, ahol csakis a munkával szabad foglalkoznom, semmi mással. Persze az a legjobb, ha van egy íróasztalod, de ha nincs, akár a konyhai asztal is megfelelhet, de én már a sminkasztalomat is használtam munkaállomásnak. A lényeg, hogy legyen tiszta, rendezett, ne legyenek rajta olyan apróságok, amik elterelhetik a figyelmet, és igen, ebbe a telefon is beletartozik. A hivatalos álláspont szerint az a legjobb, ha a mobilt minél messzebb rakjuk vagy egy fiókba rejtjük, és ha pihenni vagy chatelni szeretnénk, akkor ahhoz bizony fel kell állni és átülni, hogy elszeparálódjon a munka- és a pihenőidő. Nem mondom, hogy mindig sikerül megfogadnom ezt a szabályt, de ha olyasmit csinálok, ami fokozott koncentrációt igényel, akkor mindig alkalmazom ezt a praktikát. 

Általában ezerféle dolgot szeretnék egyszerre csinálni, és ha sok feladat jön be egyszerre, akkor könnyen elfelejtem őket vagy egyszerűen csak összezavarodok és nem tudom, hol kezdjek neki. Ilyenkor leülök és pontokba gyűjtöm a feladataimat, hogy átlássam, mit kell aznap megtennem. Ha minden egyszerre jött össze, sorra veszem, melyek azok a pontok, ahol esetleg segítséget kérhetek másoktól, akár egy részfeladathoz, fontossági sorrendet állítok és számba veszem, mi az, ami esetleg elhalasztható másnapra. Mire végzek a listával, általában meg is nyugszom, hiszen tisztán látom minden feladatom és nincs más dolgom mint a lista szerint szépen sorban végighaladni és kipipálni az elvégzett feladatokat. 

Erre már akkor is figyeltem, amikor az irodában dolgoztam, de otthon különösen könnyen bele tudok merülni a munkába, mert nincs semmi, ami elvonná a figyelmemet. Épp ezért fokozottan figyelek arra, hogy beiktassak némi pihenőidőt és felálljak pár percre a géptől. Elkészítem a kedvenc fehér teám, kiszellőztetek, átmozgatom a testem, szemtornát végzek. Ezek a rövid pihenők után a munkához is sokkal frissebben és energikusabban ülök vissza. Ugyanígy az ebédszünetet is szigorúan a laptopomtól távol töltöm és véletlenül se dolgozok evés közben, ennyit azért megtanultam a slow living kapcsán. Ha pedig lejárt a munkaidő, igyekszem legalább félórát a monitortól távol tölteni. Megfőzöm a vacsorát vagy a másnapi ebédet, esetleg takarítok, ezzel élesebben elkülönül a munka és a pihenés közötti idő.

A testemet viseli meg legjobban a bezártság, hiányzik a mozgás, a friss levegő és a séta, úgyhogy napi félórás tornát vezettem be minden napra, hogy ne gémberedjek el teljesen. Nem vagyok egyébként nagy sportember, sőt, viszont nem is szeretnék egész nap csak feküdni az ágyban, úgyhogy nem számít, mennyire nem fül hozzá a fogam, mindennap szakítok időt a tornázásra, és a végére mindig sokkal jobban érzem magam. Kezdetben tényleg nehezen vettem rá magam, de aztán egyre lelkesebb lettem, mert észrevettem magamon a jótékony hatását. Pár nyújtás, felülés, kar- és lábgyakorlat, semmi komoly, mégis sokat segít, hogy ne hagyjam el magam.

Ez egy emlékeztető; nem kell folyamatos tökéletességre, 100%-os teljesítményre törekedni. Sokszor elfelejtem ezt és bűntudat lesz úrrá rajtam, ha úgy érzem, nem voltam kellőképpen hatékony aznap és nem fejeztem be minden eltervezett feladatomat, de igyekszem ezt elfogadni. Vannak napok, amikor én se tartom be az általam felállított szabályokat, és kikapcsolódásként se választok feltétlenül olyan hasznos tevékenységet, mint az olvasás vagy a naplóírás. Az az igazság, hogy néha jól esik egyszerűen videojátékokkal elütni az időt, és ez rendben van. 

Úgyhogy ne ostorozd magad, ha nem sikerül minden a tervek szerint, mindenkinek nehéz a jelenlegi helyzetben megtalálni az egyensúlyt, a lelki békét, szóval nyugodtan tedd azt, ami jólesik. Nézz romantikus filmeket, vedd elő a régi, gyerekkori könyved, hallgasd meg a kedvenc lemezeid és a legfontosabb, hogy hagyj időt magadnak reflektálni az érzéseidre.