Azok közé tartozom, akik szívesen maradnak otthon és akiknek nem idegen a home office koncepciója sem. A munkahelyemen engedélyezik, hogy legalább heti egy alkalommal otthon maradjunk, de a jelenlegi helyzet miatt immár három hete kötelező jelleggel dolgozik otthonról az egész iroda. Azóta gyakorlatilag csak a bevásárlás miatt hagytam el a lakást, de bármennyire is örül az introvertált énem, változtatnom kellett néhány szokásomon, hogy motivált és hatékony tudjak maradni a korlátozások ellenére is. 

Az első pár napban csábítónak tűnt, hogy egész nap pizsamában maradjak, de rövidesen rájöttem, hogy a produktivitásomra a legkevésbé sincs jó hatással. Azóta ugyanúgy szakítok időt a reggeli készülődésre, mint egy átlagos munkanapon és már ez az apró változtatás is hatalmas javulást eredményezett a közérzetemben. Ha nincs is kedvem különösebben kiöltözni, a minimum, hogy lecserélem a pizsamámat egy másik kényelmes otthoni ruhára, hogy ne maradjak egész nap ugyanabban a szerelésben. Személy szerint szeretem felvenni otthonra is a kedvenc virágos ruháimat vagy a kimonómat, hiszen így sokkal jobb hangulatban indulok neki a napnak. Olykor az is előfordul, hogy ékszert hordok vagy befonom a hajam, hiszen most van idő kísérletezgetni. Fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben — anélkül nehéz nekikezdeni bárminek is.

Az elmúlt hetekben megtapasztaltam, milyen sokat számít, ha kijelölök magamnak egy dolgozósarkot otthon, ahol csakis a munkával szabad foglalkoznom, semmi mással. Persze az a legjobb, ha van egy íróasztalod, de ha nincs, akár a konyhai asztal is megfelelhet, de én már a sminkasztalomat is használtam munkaállomásnak. A lényeg, hogy legyen tiszta, rendezett, ne legyenek rajta olyan apróságok, amik elterelhetik a figyelmet, és igen, ebbe a telefon is beletartozik. A hivatalos álláspont szerint az a legjobb, ha a mobilt minél messzebb rakjuk vagy egy fiókba rejtjük, és ha pihenni vagy chatelni szeretnénk, akkor ahhoz bizony fel kell állni és átülni, hogy elszeparálódjon a munka- és a pihenőidő. Nem mondom, hogy mindig sikerül megfogadnom ezt a szabályt, de ha olyasmit csinálok, ami fokozott koncentrációt igényel, akkor mindig alkalmazom ezt a praktikát. 

Általában ezerféle dolgot szeretnék egyszerre csinálni, és ha sok feladat jön be egyszerre, akkor könnyen elfelejtem őket vagy egyszerűen csak összezavarodok és nem tudom, hol kezdjek neki. Ilyenkor leülök és pontokba gyűjtöm a feladataimat, hogy átlássam, mit kell aznap megtennem. Ha minden egyszerre jött össze, sorra veszem, melyek azok a pontok, ahol esetleg segítséget kérhetek másoktól, akár egy részfeladathoz, fontossági sorrendet állítok és számba veszem, mi az, ami esetleg elhalasztható másnapra. Mire végzek a listával, általában meg is nyugszom, hiszen tisztán látom minden feladatom és nincs más dolgom mint a lista szerint szépen sorban végighaladni és kipipálni az elvégzett feladatokat. 

Erre már akkor is figyeltem, amikor az irodában dolgoztam, de otthon különösen könnyen bele tudok merülni a munkába, mert nincs semmi, ami elvonná a figyelmemet. Épp ezért fokozottan figyelek arra, hogy beiktassak némi pihenőidőt és felálljak pár percre a géptől. Elkészítem a kedvenc fehér teám, kiszellőztetek, átmozgatom a testem, szemtornát végzek. Ezek a rövid pihenők után a munkához is sokkal frissebben és energikusabban ülök vissza. Ugyanígy az ebédszünetet is szigorúan a laptopomtól távol töltöm és véletlenül se dolgozok evés közben, ennyit azért megtanultam a slow living kapcsán. Ha pedig lejárt a munkaidő, igyekszem legalább félórát a monitortól távol tölteni. Megfőzöm a vacsorát vagy a másnapi ebédet, esetleg takarítok, ezzel élesebben elkülönül a munka és a pihenés közötti idő.

A testemet viseli meg legjobban a bezártság, hiányzik a mozgás, a friss levegő és a séta, úgyhogy napi félórás tornát vezettem be minden napra, hogy ne gémberedjek el teljesen. Nem vagyok egyébként nagy sportember, sőt, viszont nem is szeretnék egész nap csak feküdni az ágyban, úgyhogy nem számít, mennyire nem fül hozzá a fogam, mindennap szakítok időt a tornázásra, és a végére mindig sokkal jobban érzem magam. Kezdetben tényleg nehezen vettem rá magam, de aztán egyre lelkesebb lettem, mert észrevettem magamon a jótékony hatását. Pár nyújtás, felülés, kar- és lábgyakorlat, semmi komoly, mégis sokat segít, hogy ne hagyjam el magam.

Ez egy emlékeztető; nem kell folyamatos tökéletességre, 100%-os teljesítményre törekedni. Sokszor elfelejtem ezt és bűntudat lesz úrrá rajtam, ha úgy érzem, nem voltam kellőképpen hatékony aznap és nem fejeztem be minden eltervezett feladatomat, de igyekszem ezt elfogadni. Vannak napok, amikor én se tartom be az általam felállított szabályokat, és kikapcsolódásként se választok feltétlenül olyan hasznos tevékenységet, mint az olvasás vagy a naplóírás. Az az igazság, hogy néha jól esik egyszerűen videojátékokkal elütni az időt, és ez rendben van. 

Úgyhogy ne ostorozd magad, ha nem sikerül minden a tervek szerint, mindenkinek nehéz a jelenlegi helyzetben megtalálni az egyensúlyt, a lelki békét, szóval nyugodtan tedd azt, ami jólesik. Nézz romantikus filmeket, vedd elő a régi, gyerekkori könyved, hallgasd meg a kedvenc lemezeid és a legfontosabb, hogy hagyj időt magadnak reflektálni az érzéseidre.