Tihanyi levendulaszedés
Nincs is kellemesebb nyár eleji program ebben a borús időben, mint papírzacskóval és ollóval járni a levendulamezőt. Bizony, a múlt hétvégén Tihanyba látogattam, hogy részt vegyek életem első Szedd Magad akcióján, ahol minden a levenduláról szólt. Élménybeszámoló következik.
Vonzó lehetőségnek tűnt a Balatonra szökni levendulaszedés apropóján, ha már az időjárás nem teszi lehetővé, hogy fürdéssel és napozással üssük el a hétvégét. Úgyhogy pénteken a munkaidő befejeztével vonatra szálltunk és nagyjából két óra olvasás után el is értük a magyar tengert. Az éledező főváros nyüzsgése után jóleső csend fogadott. Nem voltak nagy igényeink, így egyszerű szállást választottunk egy balatonfüredi, külsőre szocialista építészeti elemekkel rendelkező, de belülről korszerűsített nyaralóban.
A teljes szombati napot levendulaaratásra illetve Tihany felfedezésére szenteltük, így igyekeztünk az ésszerűség határain belül minél korábban felkelni, hogy mindenre legyen időnk - no meg, hogy elkerüljük a tömeget. A levendulamezőn kezdtünk, ahol két órát töltöttünk el az aratótáskák bőséges megpakolásával, hogy otthon készíthessünk majd pár szárított csokrot dekorációnak, és persze házi levendulaszörpöt. Egyébként ezeknek a papírtáskáknak a megvételével lehetett csak részt venni a Levendula Szedd Magad programon, amik a mérettől függően 1500 illetve 2500 forintba kerültek. Egyéb felszerelését nem biztosítottak, bár a helyszínen lehetett ollót is venni, ha valaki elfelejtett volna hozni.
A közlekedés igen kalandosra sikerült. Az odajutással még nem is volt gond, busszal mentünk, majd a megállótól nagyjából egy kilométeres sétát kellett csak tennünk a levendulamezőig. Ám mivel nem terveztünk előre, így hidegzuhanyként ért a tény, hogy másfél órát kellett volna várnunk a következő buszig. Már majdnem stoppolásra adtuk a fejünket, de szerencsénk volt és végül egy szintén Tihanyba tartó fiatal pár segített, akik elvittek minket kocsival. Legközelebb lehet, hogy inkább a biciklibérlést választjuk.
Tihanyban már könnyű dolgunk volt. Nemcsak, hogy itt már busz is jár, de bőven elegendő program áll rendelkezésre, hogy el lehessen ütni a délutánt. Nem mentünk konkrét tervvel, inkább csak céltalanul bolyongtunk a szűk járdákon, a Marcipánház és a rengeteg levendulatematikájú bolt mellett. Persze a Tihanyi Bencés Apátság megkerülhetetlen, de érdemes körbejárni az egész környéket, mert sok szép rejtett zugot lehet találni. Arról nem is beszélve, hogy az apátság mellől remek kilátás nyílik a Balatonra. Ha szebb idő lett volna, bizonyára egy levendulafagylaltot is vettem volna a sétához.
Az időjárást leszámítva tökéletes hétvége volt és remélem, jövőre is visszatérhetek. Kellemes érzés volt a levendulabokrok között sétálni, lelassulni, élvezni a friss levegőt és egyszerűn ott lenni a pillanatban. A természet elképesztően jó hatással van a testi és lelki egészségünkre egyaránt, ezért fontosnak tartom, hogy több időt szánjak rá, bár jó lenne, ha ez a természetközelség a mindennapi élet szerves része lenne, nem pedig egy előre megtervezendő feladat. Mindenesetre a levendulaaratás és minden más ehhez hasonló szedd magad akció egy remek lehetőség a kikapcsolódásra és a slow living gyakorlására. Kellenek a csendes hétvégék, hogy újrakapcsolódhassunk önmagunkhoz.
Voltatok már valaha levendulaszedésen
vagy tervezitek hogy a jövőben elmenjetek?
Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon,
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.
2 megjegyzés
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett a beszámolód! Korábban még nem hallottam erről az eseményről, de a soraid meghozták a kedvemet, hogy jövőre én is részt vegyek egy jó kis levendulaszedésen. :) Köszönet az írásodért, feldobtad a napomat! <3
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett :) Mindenképpen ajánlom, szerintem érdemes ellátogatni, gyönyörű a hely!