Nyári olvasmányok
Nyáron elég sok helyen olvastam: vonaton zötykölődve, fa árnyékába húzódva, piknikezés közben, a Balaton partján ücsörögve, no meg persze otthon. Igyekeztem minél több alkalmat megragadni az olvasásra, ami elég szép számokat eredményezett. Összesen 17 könyvet sikerült befejeznem, bár a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy ezek között elég sok rövidke olvasmány volt, mint például verseskötetek, kisregények, de még egy képregény is becsúszott. Ez összesen majdnem 3900 oldalt jelent, ami egész szép ugrás a tavaszi 2300 oldalhoz képest. Remélem ez a tendencia ősszel is kitart majd.
 | Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Csak ritkán akad a kezembe sci-fi, hiszen soha nem vonzott különösebben ez a műfaj, de milyen jó, hogy ezúttal kivételt tettem! Lebilincselő volt, még fáradtan, késő este is izgatottan ültem neki az olvasásnak. Rejtélyes kristályhasáb, lappangó titok, magány és küldetéstudat... Már a kezdetektől átlengi egy különös, baljós sejtelem, ráadásul a szerző előszeretettel zárta a fejezeteket különböző vészjósló előjelekkel, de legalább végig izgalmas maradt. De nem ez az egyedüli érdeme a regénynek. Rádöbbentett, hogy milyen hatalmas és végtelen az univerzum, olyan távokról van szó, amiket nem is lehet épp ésszel felfogni. No nem mintha eddig nem tudtam volna, de teljesen más volt ezekkel a száraz tényekkel szembesülni most a könyv lapjain, és az a helyzet, hogy egészen meghozta a kedvem, hogy többet olvassak és tanuljak a világűrről.
|
 | Sarah Baxter: Szent helyek
Gyönyörűen illusztrált, rendhagyó útikönyv, mely ősi kultikus és spirituális helyszínekre kalauzol. Tetszett, hogy nem csak szárazon írja le a tényeket és a történelmi hátteret, hanem minden hely bemutatását egy olyan leírással kezd, ami segít abban, hogy odaképzeld magad az adott helyre, amint végigsétálsz a harsogó hullámok felett tornyosuló szirten. Tetszett ez a megközelítés, bár szívem szerint még érzékletesebb, költőibb leírásokra vágytam. Mindenesetre több hely is volt, amikre rákerestem olvasás közben, hogy hogyan is néznek ki a valóságban. Olyan könyv, amibe még évek múlva is bele fogok olykor lapozni, miközben böngészem az otthoni könyvtáramat.
|
 | Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Palahniuk az évek alatt az egyik kedvenc szerzőmmé avanzsált, több könyvét is elolvastam már, de az ikonikus Harcosok klubjához csak most jutottam el. A filmet, mint minden más korosztályombeli, imádtam, meghatározó élmény volt, de hiába láttam kismilliószor, a könyvet ugyanannyira élveztem. Viszont akaratlanul is azon morfondíroztam, hogy vajon ha nem láttam volna a filmet, akkor mikor jövök rá a csavarra? A szerző már a kezdetektől folyamatosan utalt rá, rengeteg volt az elszólás, ami egy idő után biztosan gyanússá vált volna. A felvetett kérdések, idézetek pedig zseniálisak. "Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek." Hiába, az INFP énemnek kedvére való a materialista világ elleni lázadás, talán ezért is kedvelem annyira Palahniuk munkáját.
|
 | Jane Austen: Emma
Ezt a Jane Austen regényt élveztem eddig a legjobban - legalábbis ezt gondoltam, amíg el nem értem a könyv felét. Onnantól kezdve egyre gyötrelmesebbé vált az olvasás és alig vártam, hogy minél hamarabb a végére érjek. Ma már sokkal jobban tudom értékelni ezt a világot, mint gimiben, de még mindig nem köt le annyira, hogy elrepüljön vele az idő. Ellenkezőleg. Cserébe votak benne szórakoztató, megmosolyogtató részek. Nem hangosan kacagós, hanem diszkréten mosolygós egy teacsésze mögül. Emma apja kifejezetten aranyos, tetszett a lelkesedése, ahogyan beleélte magát, amikor találósverseket gyűjtöttek közösen és folyamatosan agyalt, hátha eszébe jut valami szép, frappáns vers.
|
 | Eve Ensler: A Vagina Monológok
Túl sok volt ez a könyv. Úgy érzem, másfajta beszélgetés kellene erről a témáról, de az mindenképpen dicséretes, hogy változatos témákról esik benne szó. Megindító, elgondolkodtató történetek voltak benne az erőszakról, társadalmi elnyomásról, szégyenről és gyönyörről. Viszont a sok drasztikus történet között jó lett volna pár olyan is, ami univerzálisabb, de még nagyobb szüksége lenne egy letisztult hangra és stílusra, innen nézve ugyanis sok hibája volt. Az írói stílusa leginkább a végtelen jelzők felsorakoztatásából áll, hosszadalmasan sorolja a szinonimákat és mellékneveket, ami hosszú távon fárasztó. A másik, hogy A Vagina Monológok kezdeti történeti áttekintőjét nagyon unalmasnak tartottam, bőven lehetett volna vágni rajta.
|
 | Juhász Gyula: Anna örökÚgy érzem, a verseket méltatlanul elhanyagolom, de idén megpróbáltam ezen változtatni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nehezen találok olyan versesköteteket, amik igazán megszólítanak és elindítanak bennem egy egész érzelmi hullámot. A nyár első verseskötete az Anna örök lett, ami bár szép melankolikus verseket tartalmaz, mégse hatott rám olyan elemi erővel, mint amire számítottam. Pedig tényleg megpróbáltam jobban szeretni őket, de hogy őszinte legyek, olvasás közben csak túl szerettem volna lenni rajta. Bizonyára én vagyok a kivétel, mert általában mindenki imádja Juhász Gyula szerelmes verseit, szóval senki kedvét nem szeretném elvenni tőle, főleg mivel szerintem kezdő versolvasóknak is jó választás lehet. |
 | Chuck Palahniuk: Túlélő
Ha előbb tudtam volna, hogy Palahniuk egyik regénye egy szektáról szól, akkor már évekkel ezelőtt sort kerítettem volna rá. Van valami egészen lebilincselő ebben a témában, így elképzelhető, hogy kissé elfogult vagyok a Túlélővel szemben, de borzasztóan élveztem. Ráadásul még némi Murakami hangulat is jellemezte az egyik szereplő szürreális jövőbe látó álmai által. Az is érdekes, hogy szinte szóról szóra egyező részek és gondolatok voltak ez a könyv és a Harcosok klubja között, például, hogy minden perc egy választás, hogy életben maradunk-e. Egyébként szerintem, ha valaki szereti Grandson zenéit, akkor minden bizonnyal Palahniuk is be fog neki jönni, hiszen hasonló düh és csalódottság járja át a társadalom iránt.
|
 | Kármán József: Fanni hagyományaiIgazán rövidke, mindössze 50 oldalas kis levélregény a végtelenül romantikus Fanniról, aki valójában a szerelembe szerelmes és aki inkább lemond a saját életéről, minthogy megfosszák a végtelen, mindent felszabadító szerelemről. Nagyon érzékeny, szentimentális, ami igazán fogékonnyá teszi mások érzéseire és szenvedéseire. Abszolút egy introvertált jellem, aki előszeretettel olvas és ír naplót, így bizonyos szinten tudtam vele azonosulni és bizony az sem kizárt, hogy a korabeli társadalomban én is hasonlóképpen gondolkodtam volna. A Fanni hagyományai kétségkívül vigaszt nyújtott a korabeli női olvasóknak, de mai szemmel nézve nem tartom egy túlzottan élvezetes vagy sokatmondó történetnek.
|
 | E. M. Forster: Szoba kilátással
Tökéletes nyári olvasmány, ami a varázslatos Rómába repít – legalábbis a könyv első harmadában. Ezt követően visszakerülünk a családi otthonba és megismerjük a nyaralás következményeit, Olaszország ugyanis olyan elementális erővel bír, ami képes megváltoztatni az embert. A szereplők nagyon jól ki vannak dolgozva, mindannyian árnyalt, összetett személyiségek, a hibáik pedig nagyon emberiek. Mindannyiójukkal együtt lehet érezni, még a legellenszenvesebb karakterrel is. Persze Mr. Emerson volt a legkedvesebb a számomra, annyira őszinte, tele szeretettel. Sajnos a regény vége nagy csalódást okozott, túl gyors volt a lezárás, mintha elmaradt volna a drámai tetőpont és megfosztottak volna a katarzistól. Kár érte, mert a könyv amúgy nem volt rossz, de a vége miatt nagyon lagymatag volt a számomra.
|
 | F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottakMeg kell vallanom, félve kezdtem neki, mert nem rajongok a túlzottan hosszú művekért, a Szépek és átkozottak pedig a maga közel 600 oldalával igencsak ijesztőnek tűnt. Talán azért is van ez a parám, mert nagyon ritkán hagyok abba könyvet és hát ki tudja, hogy a regény tudja-e hozni az elvásárokat. Annak ellenére, hogy A nagy Gatsby nem nyerte el túlzottan a tetszésem, ezt a regényt kifejezetten élveztem. Különös melankólia járta át minden sorát, egy letűnt korszak nosztalgikus szépsége bontakozik ki a szemünk előtt, amire csak ráerősít a nyelvezet. Egészen lágy, könnyedén siklik és teljesen elvarázsolt. A 100 évente újjászülető Szépség egy nagyvilági nő, dzsessz-bébi alakot ölt, ő Gloria. Érdekes karakternek bizonyult, mindenki rajong érte, fiatalos, rengeteget szórakozik, mégis idős a lelke. De bármilyen sötét színezettel tűnik fel a kicsapongó, ledér élet, nem válik példabeszéd jellegűvé.
|
 | Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világbólOlyan sok jót hallottam már róla, hogy szinte biztos voltam benne, hogy tetszeni fog, ám csalódnom kellett. Az alapötlet jó lenne, de az volt az érzésem, hogy nincs eléggé kidolgozva a koncepció, hogyan is tűnnek el a dolgok és ez milyen hatással jár. Olyan volt, mintha az író se tudta volna eldönteni, hogyan is kezelje a kérdést, ezért inkább ignorálja ezeket a részleteket. Elején nagyon zavart a nagy mennyiségű és gyengécske párbeszéd, a nagy része semmit nem adott a történethez, tölteléknek hatott csak. De hogy jót is mondjak, a könyv második fele megmenti a sztorit, onnantól kezdve válik igazán érdekessé, hogy előtérbe kerül a macska. Az volt az érzésem, hogy a szerző is csak azért vágott bele a könyv megírásába, hogy ezt a részt elmondhassa. Tetszettek az anyjáról szóló visszaemlékezések, és hát a fekete macska, Káposzta is nagyon aranyos kérlek alássan. |
 | Rainbow Rowell: PumpkinheadsAugusztusban már elkezdtem hangolódni az őszre ezzel a rövidke olvasmánnyal, de hulló falevelek között, sütőtökös lattét szürcsölgetve biztosan jobban átjött volna a hangulata. Ez volt az első graphic novel, amit olvastam és ha a könyv maga nem is győzött meg annyira, a műfajt nagyon szimpatikusnak tartom. Magyar nyelven egyelőre kevés graphic novel jelent meg, de remélem előbb-utóbb itthon is meg fog változni ez a trend és egyre nagyobb népszerűségre tesz majd szert. Maga a történet egyébként elég egyszerű, nincsenek benne nagy csavarok vagy meglepetések, csak sok kalamajka és rohangálás, ami alatt mi is betekintést nyerhetünk egy tök farm és az őszi vásár mindennapjaiba. |
 | Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tengerBizonyára mindenki ismeri már a kubai halászról és az óriási marlinról szóló kisregény alapsztoriját, de ebben a rövidke könyvben sokkal több rejtőzik, mint azt elsőre gondolnánk. A Nobel-díjas mű valójában a folytonos küzdelemről, a kitartásról és a bátorságról szól. Santiagoban, az öreg halászban hihetetlen erő és küzdeni akarás lakozik, aki a legkilátástalanabb helyzetben sem adja fel és minden eszközével a sikeren dolgozik. Nagyon tetszett szoros, szinte meghitt kapcsolata a természettel. A tengert nőnek látja, a halakról tisztelettel, szeretettel beszél és otthonosan kiismeri magát a végtelen vizeken, iránytű nélkül is képes könnyedén hazanavigálni mindössze a szélre és az áramlatokra hagyatkozva. |
 | John Steinbeck: Egerek és emberekLehet, hogy csak egy 100 oldalas kisregényről beszélünk, de ez a pár oldal is elég ahhoz, hogy nagyot üssön. Két vándormunkás egy új tanyára szegődik el és azt tervezik, hogy ha elég pénzt gyűjtenek össze, saját tanyát vesznek, hogy a föld zsírjából éljenek meg. Egyedül ez a szinte álomszerű, elérhetetlennek tűnő cél ad nekik erőt a folytatáshoz ebben a kilátástalan világban. Kemény témákat boncolgat, mint a fogyatékosság, rasszizmus és a gyilkosság, közben pedig igazán élethű karaktereket sorakoztat fel, akiket már pár mondat után megismerünk és akár rögtön meg is szeretünk. Még egyszer mondom, mindössze 100 oldal alatt! Szívszorító történet, igazi remekmű, amit mindenkinek érdemes lenne elolvasnia. |
 | Kányádi Sándor: Sörény és koponyaÚjabb verseskötet, ezúttal a nyolcvanas évek végéről. Ez a kis könyv a várólistám egyik legrégebbi darabja, úgyhogy mindenképpen örülök neki, hogy végre sort kerítettem rá, viszont sajnos benne is csalódtam egy kicsit. Elég vegyes érzéseim voltak olvasás közben. Bizonyos részei, mint a Haikuk, nagyon tetszett, messze ez volt a kedvencem, utána viszont teljesen más jellegű versek következtek, amik már nehezebben csúsztak le. Azt hiszem, a Szürke szonettek tetszett a legkevésbé, amik Ezópus állatmeséit vagy éppen olyan történelmi alakokat elevenít meg, mint Caesar vagy Hitler. Amit még kiemelnék, azok a Vannak vidékek kezdetű verseknek, amik igazán szépek és nagyon tetszett a koncepciója is.
|
 | Simon Márton: Rókák esküvőjeÉs ezzel elérkeztünk a verseskötetek legmodernebb darabjához, Simon Márton 2018-as verseskötetéhez. Már a Polariodokat is nagyon szerettem és ezzel a kötettel csak még jobban a szívembe lopta magát. Még az se zavart benne, hogy bizonyos verseket nem igazán értettem meg, de a különös hangulata még így is magával ragadott. És egyébként pont ez a legmegfoghatatlanabb a versekben, nem feltétlenül tudom megmondani, hogy melyik mű miért érint meg vagy éppen miért nem működnek nálam, hiába rajonganak érte mások. Azt is szerencsés fordulatnak tartom, hogy a nyári verseskötetek közül ő maradt a legvégére, mert bár a többivel kissé megszenvedtem helyenként, a Rókák esküvője meghozta a kedvem, hogy még jobban beleássam magam a versek világába. |
 | William Shakespeare: Szentivánéji álom
Bájos történet, szórakoztató és még vicces is. Mi kell még? Shakespeare műveinél rendszerint azt veszem észre, hogy kezdetben döcögősen indulok neki, de ha egyszer bekattan valami és magával ragad a szöveg dallama, akkor csak úgy falom az oldalakat és észrevétlenül elröppen az idő. A történetet egyébként ismertem már, még gimnázium alatt néztem meg a belőle készült színdarabot, de az biztos, hogy így olvasva egészen újszerű élmény volt. Az pedig egészen biztos, hogy fogok még Shakespeare drámákat olvasni, egyrészt mert megkerülhetetlen klasszikusok, ráadásul még élvezetesek is. Következőnek a Hamletnek fogok nekiállni, csakhogy behozzak egy régi elmaradást.
|
Ha nem szeretnél lemaradni, kövess Facebookon,
plusz tartalmakért pedig látogass el az Instagram oldalamra.
0 megjegyzés