Idén az újévi célkitűzések mellett egy másik listát is szerettem volna készíteni, amiben összegyűjtöm, mik azok a dolgok, amiket nem fogok vásárolni 2022-ben. Két évvel ezelőtt összeírtam, hogy mi az a 10 dolog, amit már nem vásárolok, így ezeket értelemszerűen itt már nem ismételtem. A lista összeállítása mindenesetre segített abban, hogy egy kicsit átgondoljam a vásárlási szokásaimat, felismerjem a gyengeségeimet, de arra is rávilágított, hogy mennyit fejlődtem az évek alatt, ugyanis több olyan dolog is felkerült, amitől nem biztos, hogy 5 évvel ezelőtt képes lettem volna megválni.

Kezdjük egy igen tág kategóriával, a hirtelen felindulásból vett tárgyakkal. Az impulzus vásárlásokkal az a bajom, hogy általában olyan dolgokra irányul, amikre valójában nincs is szükségünk és könnyen meglehet, hogy pár héttel már meg is bánjuk, hogy kiadtuk rá a pénzt. 

Smink- és arctisztításhoz mosható textilkorongot használok, így legfeljebb körömlakk lemosáshoz használok vattakorongot (van ennek fenntarthatóbb változata?), ám évekről visszamenőleg még mindig van szerintem annyi, hogy elég legyen az idei évre.

A marhahús az egyik olyan élelmiszer, amit készen állok teljesen elhagyni. Az elmúlt két évben már így is csak nagyon elvétve, kivételesen alkalmakkor fogyasztottam marhát, de már annyira elszoktam tőle, hogy nem is esik jól. Úgyhogy az idei évtől kezdve 100%-os tiltólistára kerül és kétlem, hogy egy másodpercig is hiányozni fog.

A gyertyák többsége sajnos paraffinból készül, egy olyan kőolaj származékból, ami a petróleum mellékterméke. Nemcsak, hogy a környezetre ártalmas, hiszen egy egyáltalán nem fenntartható alapanyagról van szó, de az égetése az emberi egészségre is káros, épp ezért szeretném őket teljesen kiiktatni az életemből. Úgyhogy az idei évtől kezdve csakis fenntartható alternatívákat, pl. szójagyertyát fogok beengedni az életemben, akkor is, ha drágább. 

Évek óta nem vettem tollat, mert elképesztő mennyiségű ingyen tollat szoktak a cégek hozzánk vágni promóciós célból, ráadásul még munkahelyeken is mindig osztogatták karácsonyi ajándék gyanánt. Az elmúlt években már egyáltalán nem fogadtam el őket, és szerencsére kezdek lassan a végükre érni, úgyhogy remélem idén elkezdődhet végre az az időszak, hogy csak töltőtollat használok.

Egy pont alá sorolom az eldobható menstruációs termékeket. Már vagy három éve annak, hogy intimkehelyre váltottam és életem egyik legjobb döntése volt. Nemcsak, hogy kényelmesebb és egészségesebb, de rengeteget is spórolok azzal, hogy nem kell minden hónapban tamponokra költenem.

Érdekel és szeretem a divatot, de továbbra sem szeretnék ész nélkül beleugrani a legújabb trendekbe. Úgyhogy bármilyen divathullám is érkezzen, csak akkor fogok rá beruházni (persze szigorúan másodkézből), ha az adott darab valóban illik a stílusomhoz és úgy gondolom, hogy még hosszú ideig fogom hordani. Mindenesetre az aktuális trend jóslatokat elnézve, azt már most elmondhatom, hogy távol fogom tartani magam a balaclavától, catsuittól és csípőnadrágoktól.

A biztonsági borotvám még mindig tökéletes állapotban van és hibátlanul teljesít, így idén műanyag eldobható borotvákra sem kell költenem. 

Hadd szögezzem le, hogy imádok teázni. Tényleg. Az első őszi levelek felbukkanásától kezdve egészen a természet virágba borulásáig, napi szinten akár egy liternyit teát is képes vagyok elfogyasztani. Filterekben kifejezve ez rengeteg hulladékot jelent: egyrészt ott van maga a filter, aztán a kis papírtasak, a papírdoboz és végül mindezt megkoronázva, mindenki kedvence: egy plusz réteg műanyag. Épp ezért filteres teákat már egyáltalán nem vásárolok, helyette csomagolásmentes boltokból saját tárolóban vagy papírcsomagolású teafüveket szoktam vásárolni. 

Hasonló megfontolásból a hagyományos mikrós popcorn zacskóknak is búcsút intettem. Helyette külön vásárolom meg a pattogtatni való kukoricát, amit egy erre a célra szentelt szilikon edényben készítek el a mikróban. Ízesítéshez pedig sót, fokhagymagranulátumot és sörélesztőpelyhez szoktam használni, utóbbinak köszönhetően enyhén sajtos ízt lehet elérni.

A konyhai gépek néha igazán csábítóak tudnak lenni. Egy időben sokat játszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne fánksütő formát venni, de ha őszinte vagyok magammal, nem érné meg a beruházás. Pár évvel ezelőtt, amikor hatalmas sütési-főzési lázban égtem, beruháztam még egy profi konyhai robotgépbe is, amit viszont szinte egyáltalán nem használok, így idén megválok tőle.

A karóra tipikusan az a dolog, amiből úgy gondolom, hogy egy darab is elég, a pár ezer forintos, nem jó minőségű divatkarórák pedig egyenest pénzkidobásnak tűnnek. Az enyém jelenleg ötéves és még mindig hibátlanul működik, tavaly kellett először elemet cserélnem benne és remélem, még hosszú évig velem marad.

A lakás már majdnem teljesen kész van, bár még hátravan pár kisebb projekt és még pár bútordarab is hiányzik (könyvespolc, fali polcok, konzolasztal), ezeket viszont már szigorúan használtan szeretném beszerezni. 

Idén szeretném elhagyni a flakonos mosogatószereket és átállni a kimérős vásárlásra csomagolásmentes üzletekből, hogy ezzel is csökkentsem a hulladéktermelésem. 

Grafomán társaimhoz hasonlóan én is a kelleténél több üres jegyzetfüzettel rendelkezem. Nagy kihívás lesz ellenállni a gyönyörű borítójú füzetek csábításának, de szeretném előbb a meglévő készleteimet fogyasztani. 

Egy időben az aranyos, színes és mintás sticky notesokat is úgy vásároltam, mint a cukrot. A gyűjteményem egy részét ugyan kiszelektáltam és adományboltba vittem, de még mindig legalább két évre elegendő készlettel rendelkezem, szóval visszafogom magam.

Tavaly ugyan kacérkodtam a gondolattal, hogy vegyek pár új, fényes üveg ételtárolót, hogy egységesebb és ízlésesebb legyen a konyha, aztán gyorsan észbe kaptam, hogy igazából bőven megvagyok a picit felemás, különböző készleteből származó műanyag és régi fagyidobozos ételtárolóimmal. 

Ahányszor új cipőt veszek, az eladók megkérdezik, hogy kérek-e cipőpasztát, ami segít, hogy az újonnan szerzett lábbelim még jó sok szezont kibírjon, amire persze mindig igennel válaszolok, végül nem használom, a cipőpasztáim pedig egyre csak gyűlnek valahol a szekrény végében. Itt az idő leállni ezzel a jó szokásommal. 

Egy időben elég sokat játszottam és a Steames akciók során igen komoly készletet sikerült felhalmoznom. A játékaim több, mint a felét viszont a mai napig még ki se próbáltam. Most már nem is töltök velük annyi időt, mint régen, van, hogy két hónapig feléjük se nézek, de aktívabb időszakaimban is ha egy hét alatt öt órát játszok, akkor az már személyes rekordnak számít. Ráadásul szinte mindig ugyanahhoz a három kedvenc játékomhoz nyúlok, egy szóval teljesen felesleges lenne újabb játékokba pénzt ölnöm. 

Nemrég kialakítottam a beépített szekrénybe egy takarítós részleget, eddig ugyanis a ház négy különböző pontján voltak szétszórva a tisztítószerek. Csak amikor mindent egy helyre hordtam, akkor realizáltam, hogy valójában mennyi konyharuhánk is van. Ebben bizonyára az is közrejátszik, hogy szeretek szép konyharuhákat vásárolni, amiket viszont annyira óvok, hogy végül nem merem használni őket. És mivel emiatt mindig a legrondábbak vannak elől hagyva, ezért újra és újra megszületik bennem az igény, hogy vegyek pár új darabot, hogy feldobjam a konyhát.